2010. december 16., csütörtök

3. Csak adj egy percet!

Sziasztok!
A rekord újra megdőlt :) 14 komi a mostani állas és 29 o.O rendszeres olvasó(Előbb csak 27 volt...) Nagyon szépen köszönöm (L) Jaj nekem ez az első feji ami tetszik az összes közül. Persze minta olyan sok lenne xD Na jó van befogom mert túl sokat jártatom a szám. De már ez megszokott nem? Ugye most is megajándékoztok pár komival? *.*
Jó olvasást! Puszi Alicy

Gyorsan beálltam az első szabad helyre, és szinte kipattantam a kocsiból. Ennek köszönhetően - na meg a két ballábasságomnak is - szépen megismerkedtem az aszfalttal. Szitkozódva poroltam le magam, és megköszöntem magamnak, hogy reggel nem az öt centis magassarkúmat vettem fel. Az iskola üres volt, csak pár takarítónő volt a folyosókon, ebből pedig arra következtettem, hogy vagy még órák vannak vagy már vége a tanításnak. Nagy nehezen felmásztam a harmadik emeletre ahol a padon megláttam a húgomat és egy szőkés barna kisfiút akik tele voltak ételmaradékkal. Amikor Carly meglátott bűnbánóan lehajtotta a fejét, de most nem hatott meg. Csípőre tettem a kezem és várakozóan néztem rá.
- Caitlyn mit csináltál? - próbáltam megőrizni a nyugalmam, nehogy elvesszem a fejem és olyat tegyek amit még megbánok. Végre felemelte a fejét és a szemeibe bűnbánás csillogott.
- Hét tudod van az lány Holly, aki harmadikos és az ebédnél... - kezdte volna, de abbahagyta és a hátam mögé tekintett. Ekkor meghallottam azt a hangot amit utoljára a végzetes szülinapi bulimon hallottam.
- Bella? - megfordultam a tengelyem körül és szembe találtam magam a volt legjobb barátnőmmel aki szó nélkül lépett le. A gyűlölet helyett viszont hatalmas örömet éreztem és legszívesebben a nyakába ugrottam volna. De ő megelőzött. A következő pillanatban már a kőkemény hideg karja átfonta a nyakam körül és a fejét a vállamba temette. Kétségek közt simultam bele az ölelésébe. Olyan jó volt viszont látni - és ölelni - őt, de sajnos nem változtatott a tényeken. Az idilli pillanatunkat egy torokköszörülés szakította meg.
- Miss Swan és Miss Cullen kérem fáradjon be az irodámba - szólalt meg Mrs. Jonhson és félre állt az ajtóból. Elengedtem Alice-et és még egy csúnya pillantást küldtem a húgom felé majd a törpével a nyomomba beléptem a tanári irodába.
- Üljenek le kérem - mutatott a két székre. Miután leültünk, ő is elfoglalta a helyét a gyönyörű kézzel faragott íróasztala mögött. Összefont ujjait az asztallapra helyezte, és láthatólag küszködött a szavakkal. Pár perc hallgatás után végre választ kaptunk miért kell átesnünk ezen a beszélgetésen.
- Ma ebédnél Adam kajacsatát kezdeményezett. Nem tudom mi történt vagy, hogy csak annyit láttam, hogy Carly volt az első aki tele volt étellel - mondta komolyan. Majdnem felnevettem, de hála égnek sikerült vissza fognom magam.
- Most akkor azért mert Caitlyn volt az első áldozat ebből arra következtetnek, hogy ő is benne volt ebben a felfordulásban? - kérdeztem hitetlenül.
- Mint mondtam nem tudok semmi konkrétumot. Csak annyit amennyit elmondtam. Miss Cullen szeretném ha megbeszélné a nővérével, hogy az ilyen viselkedést nem díjazzuk erre felé - fordult Alice felé, aki csak egy bólintással jelezte, hogy értette az üzenetet - Remek, akkor lenne itt még valami. Úgy vélem, hogy ebben a pár hétben Carly és Adam elég közel kerültek egymáshoz, és ezzel Carly magatartása sokat romlott. De nem ez az egyetlen észrevételem. Tudják első osztályba ahhoz vagyok hozzászokva, hogy a lányok és a fiúk, ellenségeik egymásnak. De Adam és Caitlyn között nem észlelem ezt az rivalizálást. Nem azért mondom mert baj lenne csak nem szeretnék egyszer arra ébredni, hogy a 6-7 éves gyerekek már mélyebb érzelmeket táplálnak egymás iránt - kikerekedett szemekkel vizslattam az előttem ujjait törögető tanárt. Nagy nehezen kinyögtem azt a fél mondatot amit én se gondoltam komolyan.
- Úgy érti, hogy Adam meg Carly... - indokosan félbehagytam a mondatot.
- Igen úgy - mondta halál komolyan.
- Hát biztosíthatom róla tanárnő, hogy nem lesz semmi féle kapcsolat a húgom és Adam között. Magam tanúskodok róla - mondtam és már indultam is a kijárat felé. Alice az egész beszélgetés alatt nem szólt egy szót se.
- Köszönöm, hogy befáradtak, és remélem többet nem kell ilyen körülmények között találkoznunk - szólt utánunk Mrs. Jonhson. Még köszönés képen biccentettem és kiléptem a folyosóra -nyomomba Alice-el.
- Bella, kérlek beszéljük meg - nyögte elfúló hangon. Megtorpantam, de nem fordultam felé.
- Miről kéne beszélnünk? Volt alkalmad velem beszélni nem is kevés. De te még egy viszlát-ra se voltál képes. Tehát nincs miről beszélnünk - mondtam keményen, és szembe fordultam vele. Arcát látva összefacsarodott a szívem. Aranyos őzike szemei most szomorúsággal voltak tele. A szemei alatt megduplázódtak a lila karikák. A ruhái feketék és szürkék voltak, mintha nem is az a lány állna velem szembe akit megismertem.
- Én megtudom magyarázni. Csak hallgass meg. Nem kérek többet pár percnél - könyörgött, és biztos voltam benne, hogy ha tudna már rég sírni.
- Alice neked nem volt rám egy perced se akkoriban. Akkor nekem miért legyen? - tettem fel a költői kérdést. Legbelül nagyon kíváncsi voltam mivel tudja indokolni az eltűnését, de a méltóságomat se akartam elveszíteni.
- Mert szeretném vissza kapni a legjobb barátnőmet. Most kaptam még egy esély rá, és nem akarom elszalasztani - nézett rám könyörgően.
- Sajnálom Alice - ráztam meg a fejem és próbáltam visszatartani a feltörekvő könnyeim. Nem az volt, hogy nem akartam neki megbocsátani. Nem. Már rég megbocsájtottam neki. De nem akartam magamhoz senkit közel engedni magamhoz, hogy aztán majd miattam szomorkodjanak. Majd elfelejtenek, és élik tovább életüket. Nagy léptekkel elindultam a várakozó gyerekek felé, majd szó nélkül megfogtam a húgom kezét és elkezdtem húzni magam után. Csak egy szóval tudom jellemezni, hogy mit csinálok: elmenekülök. Elmenekülök a barátnőmtől, elmenekülök a problémák elől. De ebben a helyzetben nem tudok mást tenni. A parkolóban kinyitottam Carly-nak a hátsó ajtót, és amikor már én is bent ültem a gázra adtam. Még a vissza pillantótükörbe láttam egy picinyke törpe lányt, és egy kisfiút ahogy bánatosan bámulnak utánunk. Még egy utolsó pillantást vettetem rájuk és befordultam a a sarkon. Egész úton csöndbe voltunk csak a rádióba adtak valami zenét, amit nem ismertem.
- Bells, elmehetek szombaton Adam bulijára? - kérdezte félénken mikor már elhaladtunk az ismerős házak mellett. Két énem viaskodott egymással. Az egyik nem akarta elengedni, mert nem akarta, hogy a Cullenék behálózzák őt. A másik viszont azt hajtogatta, hogy ne őt büntessem. Döntésképtelen voltam, hiszen mint két érv helyes volt.
- Még nem tudom, kicsim. Alszok rá egyet, oké?
- Oké
- Szeretnél átmenni egy kicsit Emily-ékhez játszani?
- Igen! - kiáltott fel boldogan. Én is megeresztettem egy halvány mosolyt és megálltam a barátnőmék háza előtt. Carly kipattant és integet egyet majd befutott a házba. Rövid ideig bámultam utána, majd egy nagy sóhaj közepette beparkoltam a garázsba. Felkaptam a táskámat az anyós ülésről, és erősen bevágtam a kocsi ajtót. Amint beértem a házba levágtam magam a kanapéra és becsuktam a szemem. Próbáltam kiűzni a fejemből a "rémképeket", kevés sikerrel. Akkor gondolkodjunk logikusan. Ha Alice itt van akkor Jasper is. Jenny azt mondta, hogy Adam anyukája szőke és természetfelettien gyönyörű. Oké, akkor Rose és Em is itt van. Akkor vajon mennyi az esélye, hogy Carlisle és Esme külön legyenek a családjuktól? Kétségkívül semmi. És ha mindenki itt van akkor valószínűleg ő is a városban van. Szuper, legkevésbé is arra van szükségem, hogy találkozzak az ex-pasimmal akit még mindig tiszta szívemből szeretek. Résnyire nyitottam a szemeim, és észrevettem egy kicsi fadobozkát. Jól tudtam mi lakozik benne és, hogy honnan van. Na meg azt is, hogy kitől. Hirtelen - és meggondolatlan - ötletből vezérelve levettem a polcról a poros régi dobozkát és a kandalló mellé guggoltam. Még egyszer átnéztem a sok emlékképet, a CD-ét és az ajándékaimat. A CD-ét betettem a lejátszóba és a szobát megtöltötte a lágy zeneszó. A könnyimnek is utat engedtem, most utoljára majd az összes képet bedobtam a tűzbe, ezzel végig nézve, hogy égnek el az életem boldog percei.

17 megjegyzés:

  1. ne már!!!!!!! még mindig nem tudom, hogy mi van Bellával :S és mi az, hogy elégeti a fotókat? áááááá, én nem bírom :S még hogy ki kínozz kit xD na, de megállj xD nem fogom hagyni megtorlás nélkül xD amúgy nagyon jó lett a fejezet :) azt hittem, hogy Bella csak Alice-nek fog örülni, de nem így lett :( de azért remélem, hogy elengedi a kis Carly-t Adam bulijába :) jaj, és azt is remélem, hogy Bella viszi el és Edward valahogy beszél vele :) bár, ahogy ismerlek más fogsz belőle kihúzni :) nem akarok hiú ábrándokba beleringatni magam xD már nagyon várom a következő fejezetet :)

    Millió puszi: Beus :)

    VálaszTörlés
  2. Szio!

    Nagyon, nagyon jóóóó lett ez a fejezeted is. Még meg is könnyeztem a végét. Alig várom a következőt. Csak így tovább!
    Pusz: Kathy

    VálaszTörlés
  3. OMG.! Na ezen meglepődtem, de nagyon tetszett!
    Tényleg nem azért kérdezem, de nincs kedved bevezetni a napi frisset?. Nagyon sokan örülnének neki, köztük én is... :)
    Ezt nem gondoltam komolyan!
    Szerintem Edynek és Bellának, még nem kellene összejönnie, izgalmas lenne...
    Én is azt hittem, hogy Bella majd rögtön megolvad Alice kiskutya szemei láttán. Na és, hogy elégette az összes emléket, de nem lehet elfutni az emlékek elöl.
    De most, hogy mondod Bellát meg a magassarkút, egyszer tényleg elvehetne már, én biztos díjaznám!
    Húúúh, hát egy kicsit sokat írtam, de nagyon tetszett!
    Már nagyon várom a kövit!

    Puszi

    EsztiIi*

    VálaszTörlés
  4. ááááááááá O_O
    uristen miért?????????? ááá
    fenomenálisan jó lett :D
    várom a kövit x)
    puszi Mimi

    VálaszTörlés
  5. Szia! :)
    Bocsánat, hogy az előző fejezethez nem írtam kommentet, de nem kerültem gép közelbe, te pedig hihetetlen gyorsan hoztad a frisst. ;)
    Az előző feji tele volt várakozással, mivel gondolom mindenki sejtette, hogy mi fog kisülni ebből...:)
    Ez a fejezet pedig...
    ..huh...:)
    Adam és Carly olyan aranyosak, és remélem, hogy a gonosz és csúnya felnőttek nem választják szét őket. :)
    Bella... hát, én is így tennék az ő helyében. Alice felnőtt nő, nem lett volna muszáj Ed ökör feje után mennie. :(
    Ennek ellenére, nagyon tetszett, és várom a következőt! :D

    VálaszTörlés
  6. Jó lett nagyon-nagyon jóóóó........ :D
    Tetszett ,izdii volt és minden ami kell ::XD!!Várom a folytatást :D
    Pusz:Eszter

    VálaszTörlés
  7. Javítás a komi-hoz!:
    Napi rendszerességgel jöhetne friss, ha már így belejöttél... :)
    És most komolyan gondolom.-de te döntesz!
    :)
    Akkor holnapra várhatom a frisst?

    Puszi EsztiIi

    VálaszTörlés
  8. Szia!

    Hát te nagyon gonosz vagy, de a vége megható volt!

    Siess!

    Puszi!

    VálaszTörlés
  9. Sziia!!
    Végre találkoztak!!! Hogy én ezt mennyire vártam már :) Én tudom h mi baja van Bellának bibibiii :P Ugye elengedi Adam bulijára?? Na majd mindjárt kiszedem belőled MSN-en :P És amit az epilógussal kapcsolatban mondtál azt ugye nem gondoltad komolyan ??? *.* Nem persze h nem gondoltad komolyan... xD Mikor találkozik a mi kis Eddykénkkel??? Jajj te lány IRJÁL NEKÜNK!!! Ilyen szuper fejikből sosem elég ;) Mikor lesz friss??? Ugye sietsz vele???? *.* Jajj már alig várom a kövit (LLL)
    pussszyyy x.o.x.o. (L)(L)

    VálaszTörlés
  10. Szia!
    Végre találkozott legalább Alice-szal, de remélem nem sokáig lesz ilyen tartozkodó vele. Gondolom kiderítették az orvosok, hogy valamilyen gyógyíthatatlan betegsége van, de azért nem kellene bebújnia a csigaházába.
    Várom nagyon a kövit:)
    Puszi Judit

    VálaszTörlés
  11. NAGYOOOOOOOOOOOON NAGYOOOOOOOON JOOOOO LETT EZ A FEJEZET IS!!!!!!!!!!
    Csak kar hogy meg mindig nem tudtam meg hogy mi van Bellaval. Es elegeti a fotokat??????
    Azert sajnaltam hogy igy viselkedett Alice-szel, de megis ertem, azert remelem hogy nem sokaig fog igy viselkedni. Es alig varom mar hogy talalkozzon a tobbi Cullennel, foleg Edwarddal. Nekem van egy olyan erzesem hogy Carlisle fogja kezelni Bells betegseget, igaz meg midnig nem tudom hogy meglehet gyogyitani, vagy sem, mert ha gyogyithatatlan, akkor Carlisle sem tudna sok mindent tenni. De igen, vampirra tudna valtoztatni.
    Jol van, befejezem a fantazialast, nagyoooooooon varom a kovit!

    VálaszTörlés
  12. Szia!
    Nem mondod, hogy elégetett mindent. Gondolom, hogy nehéz neki az újbóli találkozás, de akkor is legalább Alice-nek megbocsájthatott volna.Bár szerintem a gyerekek miatt nem egyszer fognak még találkozni.
    Várom a kövit, remélem ma is lesz.
    pussz
    Tündi

    VálaszTörlés
  13. Szia, az előzőhöz nem írtam, mert nagyon gyors voltál.
    Az hogy elégette a fényképet nem jelent semmi jót. A két kicsit viszont, szerintem engedni fogja egymáshoz, mert ahogy kivettem Bellának igen komoly betegsége lehet és mivel nincsenek rajta kívül rokonok, ezért lehet rá bízza a Cullenekre, vagy vámpír lesz vagy......
    puszi

    VálaszTörlés
  14. Szia
    Én most csatlakoztam a rendszeres olvasókhoz, az első fejit már réggebben elolvastam, de valahogy elvesztettem a linket.. De megtaláltam és rögtön pótoltam a lemaradásom.:D
    Nagyon tetszik az alap sztori és a szereplők jelleme is.
    Bella beteg?:S
    Caitlyn és Adam olyan édesek:D
    Nagyon ügyes vagy. Izgatottan várom a következő fejezetet:D
    Puszi, đóri

    VálaszTörlés
  15. Hali!
    Tetszett, de most majd mi fog történni? Netán Edward és Bella találkoznak a fősulin vagy Adam partiján?
    Kíváncsi vagyok!
    Siess a frissel.
    Suzy

    VálaszTörlés
  16. miért égeti el a képeket Bella???Ez így nem jó!!Nagyon jó lett ez a fejezet is!Várom a folytatást!
    Kloé

    VálaszTörlés
  17. szija! nagyon tetszik a történeted! ma találtam meg a blogod, de már alig várom, hogy jöjjön a friss, és az az utánis, és az az utáni... gratulálok!
    szia!

    VálaszTörlés