6. Varázslatos délelőtt

Sziasztok!

Először is szeretnék mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánni :) Igazából, már tegnap kész volt a fejezettel, de akartam valamit karácsonyra. Most mindjárt lépek fát díszíteni, aztán a többi és a többi.

http://www.youtube.com/watch?v=pjzlyQ5ZthU&feature=related

Hallgatások meg ezt a számot, nem tudom, nekem nagyon tetszik (L)

Köszönöm a 17 komit gyerekek (L) Nekem az lenne a legszebb karácsonyi ajándék ha írnátok véleményt. Sőt ha elérnénk a 20-at vagy a 25-őt, tuti kicsattannék a boldogságtól. És ugye a ha jó a hangulatom, a feji is boldog lesz... :D Na mindegy befogom mert túl sokat csacsogok.

Még egyszer Kellemes ünnepeket! Puszi Aly

Rosalie Hale szemszöge

"Nagyon izgulok, most lesz a fiam első baráti születésnapja. Nagyon fontos, hogy most minden tökéletes legyen, mert számára ez egy nagyon fontos nap lesz. A kis barátaival töltheti ezt a napot. Adamről fontos tudni, hogy fanatikus Harry Potter rajongó, ezért a családom többi tagjával úgy döntöttünk, hogy a bulinak ez lesz a témája. Az én fejemből pattant ki az az ötlet, hogy csináljunk a trimágus kupához hasonló próbatételt. Az első próbán egy forgó kerékbe kell beletalálniuk, a másodikon a medence aljáról kell felhozniuk az aprópénzt, míg a harmadiknál felállítunk egy labirintust a kertben, annak a közepébe elhelyezünk egy kupát, aki

megszerzi, az nyeri meg a játékot. A végén pedig mindenki leül a nappaliba falatozni, és bájitalt keverni. Még reggel sincs, én már az egész családot mozgosítom, hogy minden tökéletes legyen. Átvettem Alice szerepét, és én lettem most a család mini diktátora. Erre most szükség lesz, mert egy apró hiba se lehet benne. Jasperre, Emmettre és Carlislera bíztam a nappali kipakolását, Alicere a terem, és a labirintus felállítását, míg én Esmével elkészítem a menüt. Természetesen az én drágalátos mazoista bátyám sehol nincsen, most is az emberlánnyal van elfoglalva. Ráadásul Alicnek még be kéne szereznie pár dolgot, de már megint mással foglalkozik. Kivel mással, mint Bellával! Oké nekem is hiányzott, így utólag belátva fontos része volt a családnak, de akkor is most a fiam szülinapjával kéne törődniük. Egyszer csak egy hatalmas szilánkhullásra figyeltünk fel a családom többi tagjával. Az okozója nem más, mint az én mackó férjem. Az első adandó alkalommal Jasper fejéhez vágott egy vázát, aminek következtében egy kisebb harc alakult ki köztük. Beletelt jó két percbe mire szétválasztottuk őket, amikor tudja jól, hogy

minden másodperc számít.

- Adam.-szóltam fel a fiamért.

- Igen anyu?-termett azonnal előttem.

- Mit szólnál ahhoz, ha most apukáddal elmenétek a vidámparkba?-kérdeztem tőle.-Tudod az apukáddal nem lehet bírni, és a végén még tönkreteszi a buliadat. Na?

- Juj, de jó!- kezdett el ugrándozni a fiam.

- Na, de Rose baby! Egy ilyen miatt ne haragudj már, csak egy kis bunyó volt- és összepacsizott Adammel.

- Emmett, te ennek örülsz, hogy most elküldlek. Na vigyázz lesz ennek még böjtje! Na most tűnj a szemem elől. És Adam ne engedd, hogy felüljön az apukád a vámpír vasútra, mert soha nem jön le onnan- szóltam még utánuk. Remélem mostmár bonyodalom nélkül fog zajlani a szervezés. Esmével úgy döntöttünk, hogy ő készíti a tortát, míg én a menüt állítom össze. Az én fogadott anyukám tudja a legjobban elkészíteni a süteményeket, ezért neki egy Roxfort kinézetű csokitorta nem jelenthet akadályt tökéletesre megcsinálni. Én egy rémisztő hangzású

menüt készítek el. Az első fogás vámpírüző leves lesz, ami egyébként fokhagyma levest takar. Második fogásnak varangycomb lesz vámpírszósszal. Először elkészítettem a paradicsomszószt, majd utána a fasírthoz hasonlító gombócokat csináltam hozzá, amit kisütöttem olajban,

majd ráöntöttem a paradicsomszószt. Ennek lezárásaként lesz a torta. Az italoknak is kitaláltam ilyen furcsa neveket. Lesz feketepióca-turmix (kóla) és varangyturmix

(narancslé). Most, hogy itt elvégeztem a dolgaimat, rohanok a nappaliba segíteni. Hirtelen csöngettek, és én azonnal eldobtam a kezemben lévő dolgokat. Végre, megérkeztek a bulihoz szükséges kellékek. Aliccel neki álltunk elrendezni az újonnan megérkezett tárgyakat. A nappaliba elhelyeztük az asztalt, ami fölé griffendéles zászlót tettünk, mert az a fiam kedvenc háza. A bejárathoz felállítottuk Ollivander pálcaboltját, és elhelyeztük a Teszlek süveget és a megfelelő talárokat, hogy amint a süveg beosztja őket megkaphassák a házuknak megfelelő talárokat, és a hozzájuk illő pálcát. Alicet elküldtem, hogy elkészítse a medencét, én addig

elhelyeztem a labirintus közepén a Tűz serlegét. Nagyon remélem, hogy a szellemes hologrammok is jól fognak működni, mert hát fejnélküli Nick nélkül nem lehet

igazi HP bulit tartani. Márcsak a fiamat kéne felöltöztetni, de ők még nincsenek itt, lehet hogy nem volt jó ötlet elküldeni őket a vidámparkba. Sajnos már késő bánat. Valaki közeledik, már érzem, Edward az. Persze, hogy mikor már minden kész van ő is megérkezik, nehogy kelljen bármiben is segíteni. Alice természetesen rögtön előtte termett és elkezdte kérdezgetni, hogy mit látott.

- Edward, de jó, hogy megjöttél. Na milyen volt?- kérdezte rögtön Alice.

- Felemelő. Újra látni Őt egy csoda volt. De amit tettem vele... - kezdte el az önsanyargatást Edward. Ezt azonnal fel kell függesztenem, mert még a buli hangulatára is rámehet.

- Már megbocsáss Edward, de nincs jobb dolgod, mint hogy tökre tedd a fiam születésnapját? Ha megkérlek tedd át másnapra a magadba roskadást.- szóltam rá ingerülten. Persze Alice rögtön rákezdett, hogy csak magammal tudok foglalkozni, és nem tudom elviselni, ha másról megy a téma. Ez nem igaz, de a fiam fontosabb Bellánál! Szerencsére megérkeztek a férjemék, ezért a vitát felfüggesztettük bizonyos időre! Amint beléptek elragadtam a fiamat, és átöltöztettem a jelmezébe. A jelmeze nem lehet másmilyen, mint egy Harrys jelmez, mert ő a kedvenc szereplője. A homlokára rajzoltunk sebhelyet, feladtam rá a griffendéles egyenruhát, kezébe adtam a pálcáját, és feltettem a szemüveget. Tökéletes volt minden, márcsak a vendégek hiányoztak. Természetesen Alice mozgosította magát, ezért rögtön ellőtt pár képet, hogy ezt a napot megörökíthesse."*Majd hirtelen kővé dermedt és mereven bámult maga elé. Tudtuk mi történik. Látomása van. Csak pár másodperc múlt el, és máris felébredt a kábulatból. Szerencsére ebből Adam semmit nem vett észre.

- Nekem muszáj elmennem valahova. Nem maradok sokáig - kiabált már a garázsból, én pedig köpni, nyelni nem tudtam. A saját húgom cserbenhagy a fiam bulija előtt pár perccel. Még mielőtt jól kitombolhattam volna magam megszólalt a csengő, ezzel a tudtunkra adva, hogy megérkeztek a vendégek.

Bella Swan szemszöge

- Na gyere kicsi Jake elmegyünk egyet sétálni - csatoltam rá a pórázra a kis szőrgombolyagot. Még egyszer megerősítettem a cipőfűzőm, hogy elég erős legyen. Kulcsra zártam a házat, és lassú tempóban elkezdtem futni a kertváros utcáin, a kicsi Jacob-bal. Közben akaratlanul is végig tekintettem a szomszédaimon. Volt, aki édesen babusgatta gyermekét, és közben idétlenül gügyögött neki, meg egy anya, akinek már elege lett a gyerekei viselkedéséből.Volt, aki éppen nagyban veszekedett férjével, vagy egyedül ült a verandán, mert a kedvese nemrég szakított vele. De volt olyan is, akihez visszatért a Nagy Ő. Számtalan sok variációt láttam, de egyik sem volt olyan helyzetben, mint én. Egyiküknek se volt vámpír expasija, akit még mindig szeretek, és ez az érzés soha nem volt kölcsönös. Bella nem! Lezártad magadban a múltat. Nem gondolhatsz rájuk. Megerőltettem magam és a tekintettem az útra helyeztem. Egyenesen előre. Nem léphetek le a kijelölt utamról, ez esetben el kell kerülnöm a Cullenéket, és Carly-val is el kell, majd beszélgetnem, hogy vegyen vissza ebből a nagy barátkozásból. Más esetben soha nem tennék ilyet, sőt már most is marja a szívemet a bűntudat, de nem akarom, hogy ő is úgy csalódjon, mint én. Csak megakarom védeni attól, hogy őt is magára hagyják. Szememet akaratlanul is szúrni kezdték a forró, sós könnyek, de szerencsére sikerült visszatartanom őket. Végül egy aranyos kis parkban kötöttem ki. Lecsatoltam kicsi Jake-et a pórázról, és ő már szaladt is, hogy elkapjon pár pillangót, és madarat. Én elhelyezkedtem az egyik tölgyfa padon, és ittam egy kortyot a üvegemből. Hátra hajtottam a fejem, és élveztem a nap édes fényét. Magamba szívtam annyi D vitamint, amennyit tudtam, és megfeledkeztem a külvilágról. Egyszer csak valaki eltakarta előlem a világot megvilágító bolygót, és én résnyire nyitottam a szemem, hogy megnézzem ki az az ütődött, aki megzavarja a relakszációm.

- Mit keresel te itt? - pattantak fel rögtön a szemeim, és döbbenten bámultam a semmiből előtűnt ismerősömre.

*Ancsa tollából.