5. A múlt boldogsága

Sziasztok!

Egy kis késéssel de megérkezett a friss. 16 komi...hát én többre számítottam de mindegy. Kiraktam egy szavazást, hogy legyen e Felelősség 2. Eddig látom várjátok már. Még lesz egy pár feji nyugi, de már tervezem a következő részt aminek tiszta más lesz az alapja! Na mindegy majd később töbet is elárulok :) NAGYON örülnék a komiknak mint mindig. Emberek döntsünk rekordot! Jó olvasást Puszi Aly

Edward Cullen szemszöge

A fák összemosódtak a látóteremben, a lábam pedig alig érintette az avart. Csak Bella arca lebegett a szemem előtt, és az, hogy nem sokára újra láthatom. El sem hiszem, hogy több héten keresztül egy városban laktam életem szerelmével úgy, hogy nem is tudtam róla. Alig egy karnyújtásnyira. Már hallottam az országút zaját, ezzel együtt az erdő is ritkulni kezdett körülöttem. Most a belváros vagy a kertváros felé vegyem az irányt? Nem úgy ismerem Bellát, mint aki oda lenne a nyüzsgő autókért, és az éjjel-nappali életért. Hangtalanul közelítettem meg a békés családi városrészt, és azon agyaltam vajon melyik házban élhet Bella. Végül emberi tempóban sétálgattam a házak között, amikor végre csoda történt.. Egy fehér kis postaládára, rózsaszín festékkel ennyit írtak: Bella Swan és Caitlyn Dwyer. Körülnéztem hátha van ártatlan szemtanú, de a szerencse ez alkalommal nekem kedvezett. Elrugaszkodtam a talajtól és beugrottam a nyitott ablakon. Hála a vámpírlátásomnak mindent tökéletesen szemügyre tudtam venni. Az egész helyiségben a lila dominált, még az ágy rácsa is halvány lila volt. Az ágytakaró sietősen megigazítva, a párnák csak úgy rádobálva. De mindegyiknek olyan fantasztikus illata van. Az ággyal szemben egy kis szépítkező asztal áll, ami tele van ékszerekkel és egyéb kiegészítőkkel. És egy képpel. A téli tájba beleveszett a hófehér pad, amin egy vigyorgó kislány ült. Halvány rózsaszín kabátja kitűnt a természetből, a lábán pedig jégkorcsolya feszített. Ha nem lettek volna kékes-zöld szemei, elhittem volna, hogy a képen Bella gyermekkori énét látom. Valószínűleg ő lehet a húga, akiről Alice beszélt. Visszaraktam a képet és tovább folytattam az utam a mese szép házban. Egy csomó kép díszelgett a falon, de mégis inkább Carly képe nézett vissza rám. Bella érettségi képén - amit a Phoniex-i évkönyvben találtam meg - őszintén meglepődtem. Nem azt az élettel teli lányt láttam, akit megismertem. Mint egy üres ház, ami lakatlan és lebontásra vár. A gyönyörű csokoládé barna írisze üres volt. Az a régi csillogás, amit annyira szerettem eltűnt belőle. Nem bírtam tovább nézni, így visszaraktam a helyére és a nappali felé vettem az irányt. A lépcsőn hangtalanul közlekedtem, amikor meghallottam egy ismerős dallamot. Zongora szó volt, még hozzá az én kezem által használt zongorából származtak. A kanapén szétterülve viszont megláttam Őt. Egy kék paplannal volt betakarva, és a csapzott haja elfedte előlem mese szép arcát. Finoman kisimítottam arcából a haját, nehogy felébresszem ezzel. Bőre mályvacukor puhasága, mintha felmelegítette volna jéghideg kezemet. Percekig, vagy talán órákig csodáltam a halk szuszogását, és lehengerlő szépségét. Magamban elmerengtem, hogy miként lehet valaki ennyire gyönyörű. Akár egy angyal aki csak azért szállt a földre, hogy az én életembe fényességet hozzon, hogy meglássam az én jelentéktelen életem értelmét. Nem tudom elhinni, hogy valaha Ő az enyém volt és én saját akaratomból dobtam el magamtól. Igaza volt Alice-nek hatalmas hibát követtem el akkor, amikor nem hallgattam rá. Megbántam minden egyes szavamat, amivel bántottam Bellát. Azt hittem talál magának mást, akivel boldog lehet, de úgy néz ki az Ő agyában tényleg másképp működnek a dolgok. Állandóan meglep a reakcióival és a cselekedeteivel. Nem is lehet összehasonlítani a többi emberrel, hiszen ő egyedi. Nincs párja a földön, sőt még hasonlóval se találkoztam az elmúlt száz évben. Aztán valami megcsillant a hold fényben. Finoman kiemeltem az ezüst láncot a fehér kezéből, majd megcsodáltam azt. Nem volt benne semmi különös csak egy aprócska ovális alakú medál csöngött rajta. A belseje viszont sokkal érdekesebb volt. Csak egy aprócska kép volt, amint ketten szerelmesen öleljük egymást. Az agyamba leperegtek a nyári emlékek amikor Bellának adtam ezt medált, hogy mindig emlékezzen az együtt töltött időre. Úgy látszik, hogy amikor elmentem ezt elfelejtettem elrakni. Óvatosan visszacsúsztattam a tenyerébe és nyomtam egy csókot a homlokára. Már nyitottam is ajtót, amikor a szél kifújt valamit a kandallóból. Egy félig megégett levél volt, amire az én kézírásommal ennyi volt írva: Vigyázz magadra!

Bella Swan szemszöge

Fáradtan kapcsolgattam az adókat a plazma TV-én, de semmi nem kötött le. Végül egy hülye brazil szappanoperánál álltam meg. Én már ott elvesztettem a fonalat, hogy Esmeralda megcsalta Santiágót, aki nem szereti, hanem helyette Paulinát szereti, akinek van három gyereke Esmeralda öccsétől. Jó kis agymozgató műsor lett volna, ha vettem volna a fáradságot, hogy odafigyeljek. Már a harmadik tál kukoricáért indultam, - na meg valami DVD-ért - amikor megszólalt a csöngő. Felkaptam az egyik fürdőköntöst, hogy még se egy szál bugyiba álljak a világ elé.

- Jó napot uram! Miben segíthetek? - dőltem neki az ajtófélfának, amikor megláttam a jól öltözött postást, kezében egy nagyobb karton dobozzal.

- Jó napot kívánok! Isabella Swan-t keresem, egy csomagot kell neki átadnom - mondta hivatalos hangon. A doboz elkezdett ugatni, majd kiesett a pasas kezéből és kiugrott belőle egy édes szőrgombolyag, majd rám vetette magát. Kicsi rózsaszín nyelve megtámadta az arcomat és én a nevetéstől, majd megfulladtam.

- Jaj, elég. Te kis rosszcsont elég, nem hallod? - kiabáltam nevetve és szemügyre vettem. Kistermete olyan ellenállhatatlanná tette, hogy majd megzabáltam. Megsimogattam aranybarna bundáját és vissza fordultam a kiszállítóhoz.

- Kitől jött ez az édes csöppség?

- Egy bizonyos Jacob Black küldte. Jaj, majdnem elfelejtettem, küldött egy levelet is önnek - nyújtott át egy halvány rózsaszín borítékot, amire csak ennyi volt írva Bells-nek. Kifizettem a postást és előhalásztam valami ételféleséget az új házi kedvencünknek. Miután elétettem a főfogást, izgatottam kezdtem el bontogatni a levelet.

Kedves Bella!

Huh ez mennyire nem én vagyok. Gondolom, egy kicsit haragszol, hogy nem kerestelek meg előbb. Az az igazság, hogy semmi jó kifogásom nincs. Valamiért, azt éreztem, hogy neheztelsz rám vagy mit tudom én. Nagyon hiányzol ám Bells. Nélküled uncsi az élet La Push-ba. Nincs kivel motoroznom és hülyülnöm. A falka többi tagja csajozik és nincs idejük, hogy velem lógjanak. Már kezdek megőrülni a sok nyálcserétől. Örülsz az ajándéknak? Nem rég találtunk a járőrözés közben. Kicsi Jacob-nak hívták, amíg nálunk volt. De kikérem magamnak miben hasonlítok én egy bolyhos szőrgombolyagra? Na jó, igaz, hogy néha én is kutyává változom de akkor sincs semmi közös bennünk! Na jó térjünk a lényegre tudom, hogy untatlak.Hogy mire kaptad a pici énemet? Hát hagy tudassam veled, hogy nem sokára karácsony és valamivel muszáj volt meglepnem Clary-t. Na meg kell, hogy legyen egy házőrző. Amúgy, hogy van az én kedvenc keresztlányom? Szeretném, majd megtanítani pár trükkre, hogyan vigye az őrületbe a nővérét. Most lehet, hogy tolakodónak tartasz, de nem menekítenél ki ebből a megszokott kerékvágásból? Még jártam Washington határain kívül is és neked is jól jönne egy kis vidámság. De ha nem aktuális, én megértem. Hiszen csak, egy régi barát vagyok, aki könnyen pótolható. Na jól van nem színészkedek itt többet. Az ajánlatom érvényes!

Ölel Jake

Rosszallóan megcsóváltam a fejem, miközben az arcomon boldog mosoly virított. Miután apával megbeszéltük, hogy anyához költözök egy időre, Jake és én eltávolodtunk egymástól. Először hetente, majd havonta, míg végül évente váltottunk egy-egy telefont. Emily és Sam esküvőjén voltam utoljára La push-ban. Az az igazság, hogy rettenetesen hiányoznak a skacok. Paul csípős beszólásai, Jared jó tanácsai, na meg Embry és Quil hülye poénjai. Jaj, már ha rá gondolok, megfájdul a fejem. De amúgy őket bírom a legjobban az egész falkából. Na persze csak Jacob után. Gyorsan visszaírtam neki, hogy várom az ünnepekre. De persze csak, ha hozz megfelelő ajándékokat. Gonoszan elvigyorodtam erre a gondolatomra. Amikor végeztem szépen megcímeztem, csak nem szökdécselve dobtam be a postaládámba. Az utcába pont akkor fordult be a sárga iskolabusz, és a gyerekek sorjában szálltak le és mosolyogva futottak a szüleik karjába. Carly is köztük volt és már rohant is felém, mint valami puskagolyó. Leguggoltam, hogy egyenlő magasságban legyen a fejünk, és akkor beleugrott a karjaimba. Valamiért nagy késztetést éreztem, hogy megvédjem ezt az ártatlan kislányt a világ elől, és csak akkor vagyok nyugodt, ha látom, hogy jól van.

- Képzeld Jacob bácsi küldöd egy kis meglepit - újságoltam neki boldogan mire felragyogott a szeme.

- Téyleg? Mi az? Megnézhetem? - záporoztak belőle a kérdések, és egyre izgatottabb lett.

- Inkább ki az, és menj ott van a konyhában - mire ezt kimondtam, már el is tűnt a szemem előtt. Még mielőtt beértem volna hallottam egy öröm sikítást és az arcomra kiült a boldogság.

- Bella nézd ez egy kutyus hát nem aranyos? Megtartjuk? Ugye igen? Nézd már neve is van! - Mutatta meg a nyakörvén lévő kis bilétát és a mellette lévő papír fecnit.. Alig tudtam visszatartani a nevetésem. Ha kicsi Jake-nek nevezed el a kutyust teljesítjük egy kívánságodat! A bilétát már elintéztük mint láthatod ;)

A jóképű Quil és Embry

u.i. A pláza területe nem tartozik a kívánságok közé!!!

- Üdvözlünk a családban kicsi Jake, reméljük hosszú életed lesz - simogattam meg az újdonsült családtag fejét, aki rendkívül emlékeztetett a névadójára.