4. A remény szikrája

Sziasztok :)

Sajnálom, hogy tegnap nem volt friss de úgy belemelegedtem az olvasásba. 17 komi gyűlt össze emberek 17! Na és mellesleg 35 rendszeres olvasó (L) Nagyon boldog vagyok. Most ez per pillanat nincs lebétázva, mert senkit nem tudok megkérni. Végül is így mindenkinek meglepetés lesz a tartalma. Holnapi frissről semmi biztos mert megyünk Pestre ajándékot és bútort vásárolni. A téli szünetben költözünk, így a frissek száma is kevesebb lesz :(

Na jó van menjetek olvasni. Rekordot döntünk emberek? :D

Puszi Alicy

Alice Cullen szemszöge

Csak bámultam az elsuhanó terepjárót és nem tudtam felfogni a történteket. Az első és legfontosabb dolog, hogy Bella Oxfordban van. A második pedig, hogy van egy húga - vagy lánya, aki elég szoros kapcsolatot ápol az unokaöcsémmel. És most, hogy újra láthattam már biztos vagyok benne, hogy hatalmas hibát követtünk el. Az arca, amikor meglátott mintha életre kelt volna. Akármennyire is próbálja felvenni a jéghercegnő szerepét nem megy neki. Én átlátok rajta, és tudom, hogy szenved, és az a legrosszabb az egészben, hogy miattunk. Az idióta bátyám miatt elvesztettem az egyetlen barátnőmet. De majd ő rendbe hozza amit elrontott. Nem érdekel mibe kerül de muszáj visszaszereznünk Bella bizalmát, mert én nem fogadok el mást Edward párjaként. Megfogtam Adam kezét és elindultunk az én szépséges Porshe-ém felé. Hirtelen megtorpantam mert látomásom lett.

Egy kellemes kis szobába voltam, ahol legfőképpen a kék dominált. A falon sötétkék minták futottak fel, és a plafonból egy fekete pókháló féle és gömb alakú csillár lógott ki. A szépen elrendezett hófehér kanapén és egy lány feküdt, csukott szemekkel. Arca nyúzott, szemei alatt pedig alapozóval eltüntetett karikák húzódtak. Gesztenye barna csapzott hajából pár tincs az arcába lógott. Fáradtnak látszott, mint aki örök időre elakarna aludni de nem tud. És a szíve mélyén tudja, hogy nem bírná itt hagyni az élők világát. Valami szoros köti ahhoz a férfihoz, aki nem akarja magának. Nem akar vele lenni örök időkig, nem akarja, hogy az legyen ami Ő. A szíve szakad meg ha visszagondol a csibészes féloldalas mosolyára, lehengerlően gyönyörű arcára vagy csak a dallamos hangjára. De most mégis megteszi, mert szenvedni akar. Hiszen nem volt elég jó neki. Egy ilyen jelentéktelen embernek, az állítása szerint szenvednie kell. Nagy nehezen résznyire nyitja csoki barna szemeit és rátekint az előtte lévő koromfekete szekrényre. Feltápászkodik a kényelmes kanapéról és odabotorkál, majd levesz a polcról egy régi fadobozkát. Lefújja róla a vastag portakarót és felemeli a - számára - kincseket rejtő fedelet. A tetején lévő, CD-ét berakja az ujjónnal vásárolt lejátszó rendszerbe és a szobát elönti a zongora szó. Egy érzelemmentes arccal odalép a sistergő kandalló mellé, majd még egyszer végig tekint a Forks-i múltján. A szeméből könnyek kezdenek el hullani, de most nem veszi az erőt, hogy vissza tartsa őket. Odaguggol a lángok mellé majd egy mozdulattal bedobja a képeket a tűzbe. A szemeit mintha rabul ejtették volna, úgy nézte végig, hogy égnek el a Cullen családdal együtt töltött percei. Persze, tudta, hogy az agyából sose tudja majd száműzni azokat a képeket. Mert azok örökre az emlékeibe vésték magukat...

- Alice néni jól vagy? Hahó? - hadonászott a kezével Adam a szemem előtt.

- Persze kicsim, gyere menjünk haza - mosolyogtam rá, és beültettem az első ülésre - hogy én még ezért mit kapok majd otthon. Tudtam, ki láttam és, hogy mit csinált. Bella menekül a múltja elől. Na meg előlünk. Elégeti a fényképeit, hogy ne legyen több tárgyi emléke rólunk. Pedig még találkozni fogunk Bella Swan akár tetszik akár nem - döntöttem el magamban, és rákanyarodtam a bekötő útra. Nem sokára már ki is tűnt a fák közül a hatalmas villa, amit mi az otthonunknak hívhatunk. Beálltam Edward Volvo-ja és Carlise Mercédesze mellé a garázsba és a karjaimba kaptam Adamot, hogy legyen mivel megvédenem magam. Óvatosan résnyire nyitottam az ajtót és bekukucskáltam a nappaliba. Ritka pillanatok egyikének voltam szemtanúja, mert az egész család a nappaliban volt. Amint Rose észrevett, villámokat szóró szemekkel indult el felém. Jazz pillanatok alatt előttem termett és egy figyelmeztető morgás szalad fel a mellkasából. Nővérem farkasszemet nézett szerelmemmel aki állta a tekintetét.

- Most pedig Alice miért nem szóltál, hogy van valami a fiammal? Ha jól tudom én vagyok az anyja és nem te - morogta, de még mindig nem engedte el fivére pillantását.

- A osztályfőnöke telefonált. Azt mondta volt egy kis incides az ebédnél és, hogy egy hozzátartozója fáradjon be. Mivel te és a drágalátos férjed jól elvoltatok. Csodálkozok is, hogy megvan még a ruhátok - mondtam a végén már gúnyosan. Esme odasuhant mellém és átvette az unokáját, hogy megetesse. Szuper így legalább beszámolhatok a történtekről.

- Üljetek le van egy kis mondani valóm - Ed egy nagy sóhaj kíséretében visszahuppant a kanapéra, Rosalie pedig Emmett karjaiba foglalt helyet.

- Bátyus ez most téged is érint. Létszíves egy kicsit kelj életre, mert különben nem osztom meg veled, hogy kivel találkoztam az iskolába - ültem bele Jasper ölébe és keresztbe fontam a karjaim a mellem alatt.

- Diákokkal? Tanárokkal? Pedofilokkal? - találgatott kaján vigyor közepette Em. Felesége már emelte is a kezét, és akkorát csapott férje tarkójára, hogy az lerepült a kanapéról. Szerelmem és én hangosan nevetni kezdtünk és Edward is megeresztett egy halvány mosolyt.

- Na elég hülyeségekből. Gondolom tudjátok ki Adam barátja Carly? - mindenki egy aprót bólintott, Em pedig megint nem szalasztotta el az alkalmat a tréfához.

- Barátja vagy barátnője? Huh nem is tudtam, hogy a fiam már csajozik. Látszik, hogy én vagyok az apja - húzta ki magát büszkén, Rose pedig a tenyerébe temette a fejét, szégyenébe. Én csak égnek emeltem a szemem a bátyám hülyeségén.

- Ha ennyire nem akarjátok megtudni, hogy ma találkoztam Bellával akkor már megyek is - pattantam fel és elindultam az emeletre. Még alig tettem meg egy lépést már is szembe találtam magam kedvenc bátyámmal.

- Mond, hogy vámpír létemre rosszul hallottam és nem Belláról beszéltél - suttogta megtörten. Utálom ha kérdőre von és ezt ő is nagyon jól tudja.

- Sajnálom Edward de jól hallottad. Bella a városban van a húgával Carly-vel, aki hivatalos a szombati partira - néztem mélyén a topáz színű szemébe amibe most színtiszta szerelem és költözött. Amikor viszont megmutattam neki mi történt a folyosón a szerelem mellé még két érzés költözött: önmarcangolás és sajnálat. A lelki fájdalomtól a lábai felmondták a szolgálatot. Óvatosan átkaroltam az egyik kezemmel a vállát és biztatóan rámosolyogtam.

- Kitaláltam valamit amivel rendbe hozhatod azt amit elrontottál. De ahhoz, hogy működjön hallgatnod kell rám. Megérteted? - tartottam fel a mutató ujjam. Bólintott majd megölelt.

- Elmehetek hozzá Alice tábornok? - kérdezte és felvillantotta azt az utánozhatatlan féloldalas mosolyát, amit már lassan öt éve hiányol az egész család.

- Menj, de ha meglát... - a mondat végén megmutattam milyen jól szórakoznánk mi a plázába. A szemei tágra nyíltak és hangosan nyelt egyet. Ezen már hangosan nevetnem kellett és nem csak nekem hanem az egész család boldogabb volt. Teljesen csak akkor leszünk boldogak, ha Bella is a Cullen család tagja lesz. Még mielőtt Edward kiugrott volna az ablakon és bevetette volna magát az erdő sűrűjébe láttam valamit megcsillanni a szemébe. A remény szikráját...