Megint új blog!

Sziasztok!

Igen, igen jó olvastátok. Már megint rosszalkodtam egy kicsit :) De ha nem nagy kérés nézettek be, nagyon fontos lenne. *.* Egy kicsit átírtam a Breaking Dawnt. Mi történt volna ha Alice-ék nem érkeznek időbe? És ha a csata nem marad el? Megtudhatjátok ha benéztek! Nyugi Happy End a vége mindenek, és nem tervezek nagy családtag veszteséget. Hát ez se lett valami értelmes, de mindegy. Túl sokat beszélek. Dobjatok meg pár komival is pls!

http://bukottangyalom.blogspot.com/

Puszy Aly

u.i. A frissel igyekszek! Ígérem jövőre fent lesz ;)

6. Varázslatos délelőtt

Sziasztok!

Először is szeretnék mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánni :) Igazából, már tegnap kész volt a fejezettel, de akartam valamit karácsonyra. Most mindjárt lépek fát díszíteni, aztán a többi és a többi.

http://www.youtube.com/watch?v=pjzlyQ5ZthU&feature=related

Hallgatások meg ezt a számot, nem tudom, nekem nagyon tetszik (L)

Köszönöm a 17 komit gyerekek (L) Nekem az lenne a legszebb karácsonyi ajándék ha írnátok véleményt. Sőt ha elérnénk a 20-at vagy a 25-őt, tuti kicsattannék a boldogságtól. És ugye a ha jó a hangulatom, a feji is boldog lesz... :D Na mindegy befogom mert túl sokat csacsogok.

Még egyszer Kellemes ünnepeket! Puszi Aly

Rosalie Hale szemszöge

"Nagyon izgulok, most lesz a fiam első baráti születésnapja. Nagyon fontos, hogy most minden tökéletes legyen, mert számára ez egy nagyon fontos nap lesz. A kis barátaival töltheti ezt a napot. Adamről fontos tudni, hogy fanatikus Harry Potter rajongó, ezért a családom többi tagjával úgy döntöttünk, hogy a bulinak ez lesz a témája. Az én fejemből pattant ki az az ötlet, hogy csináljunk a trimágus kupához hasonló próbatételt. Az első próbán egy forgó kerékbe kell beletalálniuk, a másodikon a medence aljáról kell felhozniuk az aprópénzt, míg a harmadiknál felállítunk egy labirintust a kertben, annak a közepébe elhelyezünk egy kupát, aki

megszerzi, az nyeri meg a játékot. A végén pedig mindenki leül a nappaliba falatozni, és bájitalt keverni. Még reggel sincs, én már az egész családot mozgosítom, hogy minden tökéletes legyen. Átvettem Alice szerepét, és én lettem most a család mini diktátora. Erre most szükség lesz, mert egy apró hiba se lehet benne. Jasperre, Emmettre és Carlislera bíztam a nappali kipakolását, Alicere a terem, és a labirintus felállítását, míg én Esmével elkészítem a menüt. Természetesen az én drágalátos mazoista bátyám sehol nincsen, most is az emberlánnyal van elfoglalva. Ráadásul Alicnek még be kéne szereznie pár dolgot, de már megint mással foglalkozik. Kivel mással, mint Bellával! Oké nekem is hiányzott, így utólag belátva fontos része volt a családnak, de akkor is most a fiam szülinapjával kéne törődniük. Egyszer csak egy hatalmas szilánkhullásra figyeltünk fel a családom többi tagjával. Az okozója nem más, mint az én mackó férjem. Az első adandó alkalommal Jasper fejéhez vágott egy vázát, aminek következtében egy kisebb harc alakult ki köztük. Beletelt jó két percbe mire szétválasztottuk őket, amikor tudja jól, hogy

minden másodperc számít.

- Adam.-szóltam fel a fiamért.

- Igen anyu?-termett azonnal előttem.

- Mit szólnál ahhoz, ha most apukáddal elmenétek a vidámparkba?-kérdeztem tőle.-Tudod az apukáddal nem lehet bírni, és a végén még tönkreteszi a buliadat. Na?

- Juj, de jó!- kezdett el ugrándozni a fiam.

- Na, de Rose baby! Egy ilyen miatt ne haragudj már, csak egy kis bunyó volt- és összepacsizott Adammel.

- Emmett, te ennek örülsz, hogy most elküldlek. Na vigyázz lesz ennek még böjtje! Na most tűnj a szemem elől. És Adam ne engedd, hogy felüljön az apukád a vámpír vasútra, mert soha nem jön le onnan- szóltam még utánuk. Remélem mostmár bonyodalom nélkül fog zajlani a szervezés. Esmével úgy döntöttünk, hogy ő készíti a tortát, míg én a menüt állítom össze. Az én fogadott anyukám tudja a legjobban elkészíteni a süteményeket, ezért neki egy Roxfort kinézetű csokitorta nem jelenthet akadályt tökéletesre megcsinálni. Én egy rémisztő hangzású

menüt készítek el. Az első fogás vámpírüző leves lesz, ami egyébként fokhagyma levest takar. Második fogásnak varangycomb lesz vámpírszósszal. Először elkészítettem a paradicsomszószt, majd utána a fasírthoz hasonlító gombócokat csináltam hozzá, amit kisütöttem olajban,

majd ráöntöttem a paradicsomszószt. Ennek lezárásaként lesz a torta. Az italoknak is kitaláltam ilyen furcsa neveket. Lesz feketepióca-turmix (kóla) és varangyturmix

(narancslé). Most, hogy itt elvégeztem a dolgaimat, rohanok a nappaliba segíteni. Hirtelen csöngettek, és én azonnal eldobtam a kezemben lévő dolgokat. Végre, megérkeztek a bulihoz szükséges kellékek. Aliccel neki álltunk elrendezni az újonnan megérkezett tárgyakat. A nappaliba elhelyeztük az asztalt, ami fölé griffendéles zászlót tettünk, mert az a fiam kedvenc háza. A bejárathoz felállítottuk Ollivander pálcaboltját, és elhelyeztük a Teszlek süveget és a megfelelő talárokat, hogy amint a süveg beosztja őket megkaphassák a házuknak megfelelő talárokat, és a hozzájuk illő pálcát. Alicet elküldtem, hogy elkészítse a medencét, én addig

elhelyeztem a labirintus közepén a Tűz serlegét. Nagyon remélem, hogy a szellemes hologrammok is jól fognak működni, mert hát fejnélküli Nick nélkül nem lehet

igazi HP bulit tartani. Márcsak a fiamat kéne felöltöztetni, de ők még nincsenek itt, lehet hogy nem volt jó ötlet elküldeni őket a vidámparkba. Sajnos már késő bánat. Valaki közeledik, már érzem, Edward az. Persze, hogy mikor már minden kész van ő is megérkezik, nehogy kelljen bármiben is segíteni. Alice természetesen rögtön előtte termett és elkezdte kérdezgetni, hogy mit látott.

- Edward, de jó, hogy megjöttél. Na milyen volt?- kérdezte rögtön Alice.

- Felemelő. Újra látni Őt egy csoda volt. De amit tettem vele... - kezdte el az önsanyargatást Edward. Ezt azonnal fel kell függesztenem, mert még a buli hangulatára is rámehet.

- Már megbocsáss Edward, de nincs jobb dolgod, mint hogy tökre tedd a fiam születésnapját? Ha megkérlek tedd át másnapra a magadba roskadást.- szóltam rá ingerülten. Persze Alice rögtön rákezdett, hogy csak magammal tudok foglalkozni, és nem tudom elviselni, ha másról megy a téma. Ez nem igaz, de a fiam fontosabb Bellánál! Szerencsére megérkeztek a férjemék, ezért a vitát felfüggesztettük bizonyos időre! Amint beléptek elragadtam a fiamat, és átöltöztettem a jelmezébe. A jelmeze nem lehet másmilyen, mint egy Harrys jelmez, mert ő a kedvenc szereplője. A homlokára rajzoltunk sebhelyet, feladtam rá a griffendéles egyenruhát, kezébe adtam a pálcáját, és feltettem a szemüveget. Tökéletes volt minden, márcsak a vendégek hiányoztak. Természetesen Alice mozgosította magát, ezért rögtön ellőtt pár képet, hogy ezt a napot megörökíthesse."*Majd hirtelen kővé dermedt és mereven bámult maga elé. Tudtuk mi történik. Látomása van. Csak pár másodperc múlt el, és máris felébredt a kábulatból. Szerencsére ebből Adam semmit nem vett észre.

- Nekem muszáj elmennem valahova. Nem maradok sokáig - kiabált már a garázsból, én pedig köpni, nyelni nem tudtam. A saját húgom cserbenhagy a fiam bulija előtt pár perccel. Még mielőtt jól kitombolhattam volna magam megszólalt a csengő, ezzel a tudtunkra adva, hogy megérkeztek a vendégek.

Bella Swan szemszöge

- Na gyere kicsi Jake elmegyünk egyet sétálni - csatoltam rá a pórázra a kis szőrgombolyagot. Még egyszer megerősítettem a cipőfűzőm, hogy elég erős legyen. Kulcsra zártam a házat, és lassú tempóban elkezdtem futni a kertváros utcáin, a kicsi Jacob-bal. Közben akaratlanul is végig tekintettem a szomszédaimon. Volt, aki édesen babusgatta gyermekét, és közben idétlenül gügyögött neki, meg egy anya, akinek már elege lett a gyerekei viselkedéséből.Volt, aki éppen nagyban veszekedett férjével, vagy egyedül ült a verandán, mert a kedvese nemrég szakított vele. De volt olyan is, akihez visszatért a Nagy Ő. Számtalan sok variációt láttam, de egyik sem volt olyan helyzetben, mint én. Egyiküknek se volt vámpír expasija, akit még mindig szeretek, és ez az érzés soha nem volt kölcsönös. Bella nem! Lezártad magadban a múltat. Nem gondolhatsz rájuk. Megerőltettem magam és a tekintettem az útra helyeztem. Egyenesen előre. Nem léphetek le a kijelölt utamról, ez esetben el kell kerülnöm a Cullenéket, és Carly-val is el kell, majd beszélgetnem, hogy vegyen vissza ebből a nagy barátkozásból. Más esetben soha nem tennék ilyet, sőt már most is marja a szívemet a bűntudat, de nem akarom, hogy ő is úgy csalódjon, mint én. Csak megakarom védeni attól, hogy őt is magára hagyják. Szememet akaratlanul is szúrni kezdték a forró, sós könnyek, de szerencsére sikerült visszatartanom őket. Végül egy aranyos kis parkban kötöttem ki. Lecsatoltam kicsi Jake-et a pórázról, és ő már szaladt is, hogy elkapjon pár pillangót, és madarat. Én elhelyezkedtem az egyik tölgyfa padon, és ittam egy kortyot a üvegemből. Hátra hajtottam a fejem, és élveztem a nap édes fényét. Magamba szívtam annyi D vitamint, amennyit tudtam, és megfeledkeztem a külvilágról. Egyszer csak valaki eltakarta előlem a világot megvilágító bolygót, és én résnyire nyitottam a szemem, hogy megnézzem ki az az ütődött, aki megzavarja a relakszációm.

- Mit keresel te itt? - pattantak fel rögtön a szemeim, és döbbenten bámultam a semmiből előtűnt ismerősömre.

*Ancsa tollából.

5. A múlt boldogsága

Sziasztok!

Egy kis késéssel de megérkezett a friss. 16 komi...hát én többre számítottam de mindegy. Kiraktam egy szavazást, hogy legyen e Felelősség 2. Eddig látom várjátok már. Még lesz egy pár feji nyugi, de már tervezem a következő részt aminek tiszta más lesz az alapja! Na mindegy majd később töbet is elárulok :) NAGYON örülnék a komiknak mint mindig. Emberek döntsünk rekordot! Jó olvasást Puszi Aly

Edward Cullen szemszöge

A fák összemosódtak a látóteremben, a lábam pedig alig érintette az avart. Csak Bella arca lebegett a szemem előtt, és az, hogy nem sokára újra láthatom. El sem hiszem, hogy több héten keresztül egy városban laktam életem szerelmével úgy, hogy nem is tudtam róla. Alig egy karnyújtásnyira. Már hallottam az országút zaját, ezzel együtt az erdő is ritkulni kezdett körülöttem. Most a belváros vagy a kertváros felé vegyem az irányt? Nem úgy ismerem Bellát, mint aki oda lenne a nyüzsgő autókért, és az éjjel-nappali életért. Hangtalanul közelítettem meg a békés családi városrészt, és azon agyaltam vajon melyik házban élhet Bella. Végül emberi tempóban sétálgattam a házak között, amikor végre csoda történt.. Egy fehér kis postaládára, rózsaszín festékkel ennyit írtak: Bella Swan és Caitlyn Dwyer. Körülnéztem hátha van ártatlan szemtanú, de a szerencse ez alkalommal nekem kedvezett. Elrugaszkodtam a talajtól és beugrottam a nyitott ablakon. Hála a vámpírlátásomnak mindent tökéletesen szemügyre tudtam venni. Az egész helyiségben a lila dominált, még az ágy rácsa is halvány lila volt. Az ágytakaró sietősen megigazítva, a párnák csak úgy rádobálva. De mindegyiknek olyan fantasztikus illata van. Az ággyal szemben egy kis szépítkező asztal áll, ami tele van ékszerekkel és egyéb kiegészítőkkel. És egy képpel. A téli tájba beleveszett a hófehér pad, amin egy vigyorgó kislány ült. Halvány rózsaszín kabátja kitűnt a természetből, a lábán pedig jégkorcsolya feszített. Ha nem lettek volna kékes-zöld szemei, elhittem volna, hogy a képen Bella gyermekkori énét látom. Valószínűleg ő lehet a húga, akiről Alice beszélt. Visszaraktam a képet és tovább folytattam az utam a mese szép házban. Egy csomó kép díszelgett a falon, de mégis inkább Carly képe nézett vissza rám. Bella érettségi képén - amit a Phoniex-i évkönyvben találtam meg - őszintén meglepődtem. Nem azt az élettel teli lányt láttam, akit megismertem. Mint egy üres ház, ami lakatlan és lebontásra vár. A gyönyörű csokoládé barna írisze üres volt. Az a régi csillogás, amit annyira szerettem eltűnt belőle. Nem bírtam tovább nézni, így visszaraktam a helyére és a nappali felé vettem az irányt. A lépcsőn hangtalanul közlekedtem, amikor meghallottam egy ismerős dallamot. Zongora szó volt, még hozzá az én kezem által használt zongorából származtak. A kanapén szétterülve viszont megláttam Őt. Egy kék paplannal volt betakarva, és a csapzott haja elfedte előlem mese szép arcát. Finoman kisimítottam arcából a haját, nehogy felébresszem ezzel. Bőre mályvacukor puhasága, mintha felmelegítette volna jéghideg kezemet. Percekig, vagy talán órákig csodáltam a halk szuszogását, és lehengerlő szépségét. Magamban elmerengtem, hogy miként lehet valaki ennyire gyönyörű. Akár egy angyal aki csak azért szállt a földre, hogy az én életembe fényességet hozzon, hogy meglássam az én jelentéktelen életem értelmét. Nem tudom elhinni, hogy valaha Ő az enyém volt és én saját akaratomból dobtam el magamtól. Igaza volt Alice-nek hatalmas hibát követtem el akkor, amikor nem hallgattam rá. Megbántam minden egyes szavamat, amivel bántottam Bellát. Azt hittem talál magának mást, akivel boldog lehet, de úgy néz ki az Ő agyában tényleg másképp működnek a dolgok. Állandóan meglep a reakcióival és a cselekedeteivel. Nem is lehet összehasonlítani a többi emberrel, hiszen ő egyedi. Nincs párja a földön, sőt még hasonlóval se találkoztam az elmúlt száz évben. Aztán valami megcsillant a hold fényben. Finoman kiemeltem az ezüst láncot a fehér kezéből, majd megcsodáltam azt. Nem volt benne semmi különös csak egy aprócska ovális alakú medál csöngött rajta. A belseje viszont sokkal érdekesebb volt. Csak egy aprócska kép volt, amint ketten szerelmesen öleljük egymást. Az agyamba leperegtek a nyári emlékek amikor Bellának adtam ezt medált, hogy mindig emlékezzen az együtt töltött időre. Úgy látszik, hogy amikor elmentem ezt elfelejtettem elrakni. Óvatosan visszacsúsztattam a tenyerébe és nyomtam egy csókot a homlokára. Már nyitottam is ajtót, amikor a szél kifújt valamit a kandallóból. Egy félig megégett levél volt, amire az én kézírásommal ennyi volt írva: Vigyázz magadra!

Bella Swan szemszöge

Fáradtan kapcsolgattam az adókat a plazma TV-én, de semmi nem kötött le. Végül egy hülye brazil szappanoperánál álltam meg. Én már ott elvesztettem a fonalat, hogy Esmeralda megcsalta Santiágót, aki nem szereti, hanem helyette Paulinát szereti, akinek van három gyereke Esmeralda öccsétől. Jó kis agymozgató műsor lett volna, ha vettem volna a fáradságot, hogy odafigyeljek. Már a harmadik tál kukoricáért indultam, - na meg valami DVD-ért - amikor megszólalt a csöngő. Felkaptam az egyik fürdőköntöst, hogy még se egy szál bugyiba álljak a világ elé.

- Jó napot uram! Miben segíthetek? - dőltem neki az ajtófélfának, amikor megláttam a jól öltözött postást, kezében egy nagyobb karton dobozzal.

- Jó napot kívánok! Isabella Swan-t keresem, egy csomagot kell neki átadnom - mondta hivatalos hangon. A doboz elkezdett ugatni, majd kiesett a pasas kezéből és kiugrott belőle egy édes szőrgombolyag, majd rám vetette magát. Kicsi rózsaszín nyelve megtámadta az arcomat és én a nevetéstől, majd megfulladtam.

- Jaj, elég. Te kis rosszcsont elég, nem hallod? - kiabáltam nevetve és szemügyre vettem. Kistermete olyan ellenállhatatlanná tette, hogy majd megzabáltam. Megsimogattam aranybarna bundáját és vissza fordultam a kiszállítóhoz.

- Kitől jött ez az édes csöppség?

- Egy bizonyos Jacob Black küldte. Jaj, majdnem elfelejtettem, küldött egy levelet is önnek - nyújtott át egy halvány rózsaszín borítékot, amire csak ennyi volt írva Bells-nek. Kifizettem a postást és előhalásztam valami ételféleséget az új házi kedvencünknek. Miután elétettem a főfogást, izgatottam kezdtem el bontogatni a levelet.

Kedves Bella!

Huh ez mennyire nem én vagyok. Gondolom, egy kicsit haragszol, hogy nem kerestelek meg előbb. Az az igazság, hogy semmi jó kifogásom nincs. Valamiért, azt éreztem, hogy neheztelsz rám vagy mit tudom én. Nagyon hiányzol ám Bells. Nélküled uncsi az élet La Push-ba. Nincs kivel motoroznom és hülyülnöm. A falka többi tagja csajozik és nincs idejük, hogy velem lógjanak. Már kezdek megőrülni a sok nyálcserétől. Örülsz az ajándéknak? Nem rég találtunk a járőrözés közben. Kicsi Jacob-nak hívták, amíg nálunk volt. De kikérem magamnak miben hasonlítok én egy bolyhos szőrgombolyagra? Na jó, igaz, hogy néha én is kutyává változom de akkor sincs semmi közös bennünk! Na jó térjünk a lényegre tudom, hogy untatlak.Hogy mire kaptad a pici énemet? Hát hagy tudassam veled, hogy nem sokára karácsony és valamivel muszáj volt meglepnem Clary-t. Na meg kell, hogy legyen egy házőrző. Amúgy, hogy van az én kedvenc keresztlányom? Szeretném, majd megtanítani pár trükkre, hogyan vigye az őrületbe a nővérét. Most lehet, hogy tolakodónak tartasz, de nem menekítenél ki ebből a megszokott kerékvágásból? Még jártam Washington határain kívül is és neked is jól jönne egy kis vidámság. De ha nem aktuális, én megértem. Hiszen csak, egy régi barát vagyok, aki könnyen pótolható. Na jól van nem színészkedek itt többet. Az ajánlatom érvényes!

Ölel Jake

Rosszallóan megcsóváltam a fejem, miközben az arcomon boldog mosoly virított. Miután apával megbeszéltük, hogy anyához költözök egy időre, Jake és én eltávolodtunk egymástól. Először hetente, majd havonta, míg végül évente váltottunk egy-egy telefont. Emily és Sam esküvőjén voltam utoljára La push-ban. Az az igazság, hogy rettenetesen hiányoznak a skacok. Paul csípős beszólásai, Jared jó tanácsai, na meg Embry és Quil hülye poénjai. Jaj, már ha rá gondolok, megfájdul a fejem. De amúgy őket bírom a legjobban az egész falkából. Na persze csak Jacob után. Gyorsan visszaírtam neki, hogy várom az ünnepekre. De persze csak, ha hozz megfelelő ajándékokat. Gonoszan elvigyorodtam erre a gondolatomra. Amikor végeztem szépen megcímeztem, csak nem szökdécselve dobtam be a postaládámba. Az utcába pont akkor fordult be a sárga iskolabusz, és a gyerekek sorjában szálltak le és mosolyogva futottak a szüleik karjába. Carly is köztük volt és már rohant is felém, mint valami puskagolyó. Leguggoltam, hogy egyenlő magasságban legyen a fejünk, és akkor beleugrott a karjaimba. Valamiért nagy késztetést éreztem, hogy megvédjem ezt az ártatlan kislányt a világ elől, és csak akkor vagyok nyugodt, ha látom, hogy jól van.

- Képzeld Jacob bácsi küldöd egy kis meglepit - újságoltam neki boldogan mire felragyogott a szeme.

- Téyleg? Mi az? Megnézhetem? - záporoztak belőle a kérdések, és egyre izgatottabb lett.

- Inkább ki az, és menj ott van a konyhában - mire ezt kimondtam, már el is tűnt a szemem előtt. Még mielőtt beértem volna hallottam egy öröm sikítást és az arcomra kiült a boldogság.

- Bella nézd ez egy kutyus hát nem aranyos? Megtartjuk? Ugye igen? Nézd már neve is van! - Mutatta meg a nyakörvén lévő kis bilétát és a mellette lévő papír fecnit.. Alig tudtam visszatartani a nevetésem. Ha kicsi Jake-nek nevezed el a kutyust teljesítjük egy kívánságodat! A bilétát már elintéztük mint láthatod ;)

A jóképű Quil és Embry

u.i. A pláza területe nem tartozik a kívánságok közé!!!

- Üdvözlünk a családban kicsi Jake, reméljük hosszú életed lesz - simogattam meg az újdonsült családtag fejét, aki rendkívül emlékeztetett a névadójára.

4. A remény szikrája

Sziasztok :)

Sajnálom, hogy tegnap nem volt friss de úgy belemelegedtem az olvasásba. 17 komi gyűlt össze emberek 17! Na és mellesleg 35 rendszeres olvasó (L) Nagyon boldog vagyok. Most ez per pillanat nincs lebétázva, mert senkit nem tudok megkérni. Végül is így mindenkinek meglepetés lesz a tartalma. Holnapi frissről semmi biztos mert megyünk Pestre ajándékot és bútort vásárolni. A téli szünetben költözünk, így a frissek száma is kevesebb lesz :(

Na jó van menjetek olvasni. Rekordot döntünk emberek? :D

Puszi Alicy

Alice Cullen szemszöge

Csak bámultam az elsuhanó terepjárót és nem tudtam felfogni a történteket. Az első és legfontosabb dolog, hogy Bella Oxfordban van. A második pedig, hogy van egy húga - vagy lánya, aki elég szoros kapcsolatot ápol az unokaöcsémmel. És most, hogy újra láthattam már biztos vagyok benne, hogy hatalmas hibát követtünk el. Az arca, amikor meglátott mintha életre kelt volna. Akármennyire is próbálja felvenni a jéghercegnő szerepét nem megy neki. Én átlátok rajta, és tudom, hogy szenved, és az a legrosszabb az egészben, hogy miattunk. Az idióta bátyám miatt elvesztettem az egyetlen barátnőmet. De majd ő rendbe hozza amit elrontott. Nem érdekel mibe kerül de muszáj visszaszereznünk Bella bizalmát, mert én nem fogadok el mást Edward párjaként. Megfogtam Adam kezét és elindultunk az én szépséges Porshe-ém felé. Hirtelen megtorpantam mert látomásom lett.

Egy kellemes kis szobába voltam, ahol legfőképpen a kék dominált. A falon sötétkék minták futottak fel, és a plafonból egy fekete pókháló féle és gömb alakú csillár lógott ki. A szépen elrendezett hófehér kanapén és egy lány feküdt, csukott szemekkel. Arca nyúzott, szemei alatt pedig alapozóval eltüntetett karikák húzódtak. Gesztenye barna csapzott hajából pár tincs az arcába lógott. Fáradtnak látszott, mint aki örök időre elakarna aludni de nem tud. És a szíve mélyén tudja, hogy nem bírná itt hagyni az élők világát. Valami szoros köti ahhoz a férfihoz, aki nem akarja magának. Nem akar vele lenni örök időkig, nem akarja, hogy az legyen ami Ő. A szíve szakad meg ha visszagondol a csibészes féloldalas mosolyára, lehengerlően gyönyörű arcára vagy csak a dallamos hangjára. De most mégis megteszi, mert szenvedni akar. Hiszen nem volt elég jó neki. Egy ilyen jelentéktelen embernek, az állítása szerint szenvednie kell. Nagy nehezen résznyire nyitja csoki barna szemeit és rátekint az előtte lévő koromfekete szekrényre. Feltápászkodik a kényelmes kanapéról és odabotorkál, majd levesz a polcról egy régi fadobozkát. Lefújja róla a vastag portakarót és felemeli a - számára - kincseket rejtő fedelet. A tetején lévő, CD-ét berakja az ujjónnal vásárolt lejátszó rendszerbe és a szobát elönti a zongora szó. Egy érzelemmentes arccal odalép a sistergő kandalló mellé, majd még egyszer végig tekint a Forks-i múltján. A szeméből könnyek kezdenek el hullani, de most nem veszi az erőt, hogy vissza tartsa őket. Odaguggol a lángok mellé majd egy mozdulattal bedobja a képeket a tűzbe. A szemeit mintha rabul ejtették volna, úgy nézte végig, hogy égnek el a Cullen családdal együtt töltött percei. Persze, tudta, hogy az agyából sose tudja majd száműzni azokat a képeket. Mert azok örökre az emlékeibe vésték magukat...

- Alice néni jól vagy? Hahó? - hadonászott a kezével Adam a szemem előtt.

- Persze kicsim, gyere menjünk haza - mosolyogtam rá, és beültettem az első ülésre - hogy én még ezért mit kapok majd otthon. Tudtam, ki láttam és, hogy mit csinált. Bella menekül a múltja elől. Na meg előlünk. Elégeti a fényképeit, hogy ne legyen több tárgyi emléke rólunk. Pedig még találkozni fogunk Bella Swan akár tetszik akár nem - döntöttem el magamban, és rákanyarodtam a bekötő útra. Nem sokára már ki is tűnt a fák közül a hatalmas villa, amit mi az otthonunknak hívhatunk. Beálltam Edward Volvo-ja és Carlise Mercédesze mellé a garázsba és a karjaimba kaptam Adamot, hogy legyen mivel megvédenem magam. Óvatosan résnyire nyitottam az ajtót és bekukucskáltam a nappaliba. Ritka pillanatok egyikének voltam szemtanúja, mert az egész család a nappaliban volt. Amint Rose észrevett, villámokat szóró szemekkel indult el felém. Jazz pillanatok alatt előttem termett és egy figyelmeztető morgás szalad fel a mellkasából. Nővérem farkasszemet nézett szerelmemmel aki állta a tekintetét.

- Most pedig Alice miért nem szóltál, hogy van valami a fiammal? Ha jól tudom én vagyok az anyja és nem te - morogta, de még mindig nem engedte el fivére pillantását.

- A osztályfőnöke telefonált. Azt mondta volt egy kis incides az ebédnél és, hogy egy hozzátartozója fáradjon be. Mivel te és a drágalátos férjed jól elvoltatok. Csodálkozok is, hogy megvan még a ruhátok - mondtam a végén már gúnyosan. Esme odasuhant mellém és átvette az unokáját, hogy megetesse. Szuper így legalább beszámolhatok a történtekről.

- Üljetek le van egy kis mondani valóm - Ed egy nagy sóhaj kíséretében visszahuppant a kanapéra, Rosalie pedig Emmett karjaiba foglalt helyet.

- Bátyus ez most téged is érint. Létszíves egy kicsit kelj életre, mert különben nem osztom meg veled, hogy kivel találkoztam az iskolába - ültem bele Jasper ölébe és keresztbe fontam a karjaim a mellem alatt.

- Diákokkal? Tanárokkal? Pedofilokkal? - találgatott kaján vigyor közepette Em. Felesége már emelte is a kezét, és akkorát csapott férje tarkójára, hogy az lerepült a kanapéról. Szerelmem és én hangosan nevetni kezdtünk és Edward is megeresztett egy halvány mosolyt.

- Na elég hülyeségekből. Gondolom tudjátok ki Adam barátja Carly? - mindenki egy aprót bólintott, Em pedig megint nem szalasztotta el az alkalmat a tréfához.

- Barátja vagy barátnője? Huh nem is tudtam, hogy a fiam már csajozik. Látszik, hogy én vagyok az apja - húzta ki magát büszkén, Rose pedig a tenyerébe temette a fejét, szégyenébe. Én csak égnek emeltem a szemem a bátyám hülyeségén.

- Ha ennyire nem akarjátok megtudni, hogy ma találkoztam Bellával akkor már megyek is - pattantam fel és elindultam az emeletre. Még alig tettem meg egy lépést már is szembe találtam magam kedvenc bátyámmal.

- Mond, hogy vámpír létemre rosszul hallottam és nem Belláról beszéltél - suttogta megtörten. Utálom ha kérdőre von és ezt ő is nagyon jól tudja.

- Sajnálom Edward de jól hallottad. Bella a városban van a húgával Carly-vel, aki hivatalos a szombati partira - néztem mélyén a topáz színű szemébe amibe most színtiszta szerelem és költözött. Amikor viszont megmutattam neki mi történt a folyosón a szerelem mellé még két érzés költözött: önmarcangolás és sajnálat. A lelki fájdalomtól a lábai felmondták a szolgálatot. Óvatosan átkaroltam az egyik kezemmel a vállát és biztatóan rámosolyogtam.

- Kitaláltam valamit amivel rendbe hozhatod azt amit elrontottál. De ahhoz, hogy működjön hallgatnod kell rám. Megérteted? - tartottam fel a mutató ujjam. Bólintott majd megölelt.

- Elmehetek hozzá Alice tábornok? - kérdezte és felvillantotta azt az utánozhatatlan féloldalas mosolyát, amit már lassan öt éve hiányol az egész család.

- Menj, de ha meglát... - a mondat végén megmutattam milyen jól szórakoznánk mi a plázába. A szemei tágra nyíltak és hangosan nyelt egyet. Ezen már hangosan nevetnem kellett és nem csak nekem hanem az egész család boldogabb volt. Teljesen csak akkor leszünk boldogak, ha Bella is a Cullen család tagja lesz. Még mielőtt Edward kiugrott volna az ablakon és bevetette volna magát az erdő sűrűjébe láttam valamit megcsillanni a szemébe. A remény szikráját...

3. Csak adj egy percet!

Sziasztok!

A rekord újra megdőlt :) 14 komi a mostani állas és 29 o.O rendszeres olvasó(Előbb csak 27 volt...) Nagyon szépen köszönöm (L) Jaj nekem ez az első feji ami tetszik az összes közül. Persze minta olyan sok lenne xD Na jó van befogom mert túl sokat jártatom a szám. De már ez megszokott nem? Ugye most is megajándékoztok pár komival? *.*

Jó olvasást! Puszi Alicy

Gyorsan beálltam az első szabad helyre, és szinte kipattantam a kocsiból. Ennek köszönhetően - na meg a két ballábasságomnak is - szépen megismerkedtem az aszfalttal. Szitkozódva poroltam le magam, és megköszöntem magamnak, hogy reggel nem az öt centis magassarkúmat vettem fel. Az iskola üres volt, csak pár takarítónő volt a folyosókon, ebből pedig arra következtettem, hogy vagy még órák vannak vagy már vége a tanításnak. Nagy nehezen felmásztam a harmadik emeletre ahol a padon megláttam a húgomat és egy szőkés barna kisfiút akik tele voltak ételmaradékkal. Amikor Carly meglátott bűnbánóan lehajtotta a fejét, de most nem hatott meg. Csípőre tettem a kezem és várakozóan néztem rá.

- Caitlyn mit csináltál? - próbáltam megőrizni a nyugalmam, nehogy elvesszem a fejem és olyat tegyek amit még megbánok. Végre felemelte a fejét és a szemeibe bűnbánás csillogott.

- Hét tudod van az lány Holly, aki harmadikos és az ebédnél... - kezdte volna, de abbahagyta és a hátam mögé tekintett. Ekkor meghallottam azt a hangot amit utoljára a végzetes szülinapi bulimon hallottam.

- Bella? - megfordultam a tengelyem körül és szembe találtam magam a volt legjobb barátnőmmel aki szó nélkül lépett le. A gyűlölet helyett viszont hatalmas örömet éreztem és legszívesebben a nyakába ugrottam volna. De ő megelőzött. A következő pillanatban már a kőkemény hideg karja átfonta a nyakam körül és a fejét a vállamba temette. Kétségek közt simultam bele az ölelésébe. Olyan jó volt viszont látni - és ölelni - őt, de sajnos nem változtatott a tényeken. Az idilli pillanatunkat egy torokköszörülés szakította meg.

- Miss Swan és Miss Cullen kérem fáradjon be az irodámba - szólalt meg Mrs. Jonhson és félre állt az ajtóból. Elengedtem Alice-et és még egy csúnya pillantást küldtem a húgom felé majd a törpével a nyomomba beléptem a tanári irodába.

- Üljenek le kérem - mutatott a két székre. Miután leültünk, ő is elfoglalta a helyét a gyönyörű kézzel faragott íróasztala mögött. Összefont ujjait az asztallapra helyezte, és láthatólag küszködött a szavakkal. Pár perc hallgatás után végre választ kaptunk miért kell átesnünk ezen a beszélgetésen.

- Ma ebédnél Adam kajacsatát kezdeményezett. Nem tudom mi történt vagy, hogy csak annyit láttam, hogy Carly volt az első aki tele volt étellel - mondta komolyan. Majdnem felnevettem, de hála égnek sikerült vissza fognom magam.

- Most akkor azért mert Caitlyn volt az első áldozat ebből arra következtetnek, hogy ő is benne volt ebben a felfordulásban? - kérdeztem hitetlenül.

- Mint mondtam nem tudok semmi konkrétumot. Csak annyit amennyit elmondtam. Miss Cullen szeretném ha megbeszélné a nővérével, hogy az ilyen viselkedést nem díjazzuk erre felé - fordult Alice felé, aki csak egy bólintással jelezte, hogy értette az üzenetet - Remek, akkor lenne itt még valami. Úgy vélem, hogy ebben a pár hétben Carly és Adam elég közel kerültek egymáshoz, és ezzel Carly magatartása sokat romlott. De nem ez az egyetlen észrevételem. Tudják első osztályba ahhoz vagyok hozzászokva, hogy a lányok és a fiúk, ellenségeik egymásnak. De Adam és Caitlyn között nem észlelem ezt az rivalizálást. Nem azért mondom mert baj lenne csak nem szeretnék egyszer arra ébredni, hogy a 6-7 éves gyerekek már mélyebb érzelmeket táplálnak egymás iránt - kikerekedett szemekkel vizslattam az előttem ujjait törögető tanárt. Nagy nehezen kinyögtem azt a fél mondatot amit én se gondoltam komolyan.

- Úgy érti, hogy Adam meg Carly... - indokosan félbehagytam a mondatot.

- Igen úgy - mondta halál komolyan.

- Hát biztosíthatom róla tanárnő, hogy nem lesz semmi féle kapcsolat a húgom és Adam között. Magam tanúskodok róla - mondtam és már indultam is a kijárat felé. Alice az egész beszélgetés alatt nem szólt egy szót se.

- Köszönöm, hogy befáradtak, és remélem többet nem kell ilyen körülmények között találkoznunk - szólt utánunk Mrs. Jonhson. Még köszönés képen biccentettem és kiléptem a folyosóra -nyomomba Alice-el.

- Bella, kérlek beszéljük meg - nyögte elfúló hangon. Megtorpantam, de nem fordultam felé.

- Miről kéne beszélnünk? Volt alkalmad velem beszélni nem is kevés. De te még egy viszlát-ra se voltál képes. Tehát nincs miről beszélnünk - mondtam keményen, és szembe fordultam vele. Arcát látva összefacsarodott a szívem. Aranyos őzike szemei most szomorúsággal voltak tele. A szemei alatt megduplázódtak a lila karikák. A ruhái feketék és szürkék voltak, mintha nem is az a lány állna velem szembe akit megismertem.

- Én megtudom magyarázni. Csak hallgass meg. Nem kérek többet pár percnél - könyörgött, és biztos voltam benne, hogy ha tudna már rég sírni.

- Alice neked nem volt rám egy perced se akkoriban. Akkor nekem miért legyen? - tettem fel a költői kérdést. Legbelül nagyon kíváncsi voltam mivel tudja indokolni az eltűnését, de a méltóságomat se akartam elveszíteni.

- Mert szeretném vissza kapni a legjobb barátnőmet. Most kaptam még egy esély rá, és nem akarom elszalasztani - nézett rám könyörgően.

- Sajnálom Alice - ráztam meg a fejem és próbáltam visszatartani a feltörekvő könnyeim. Nem az volt, hogy nem akartam neki megbocsátani. Nem. Már rég megbocsájtottam neki. De nem akartam magamhoz senkit közel engedni magamhoz, hogy aztán majd miattam szomorkodjanak. Majd elfelejtenek, és élik tovább életüket. Nagy léptekkel elindultam a várakozó gyerekek felé, majd szó nélkül megfogtam a húgom kezét és elkezdtem húzni magam után. Csak egy szóval tudom jellemezni, hogy mit csinálok: elmenekülök. Elmenekülök a barátnőmtől, elmenekülök a problémák elől. De ebben a helyzetben nem tudok mást tenni. A parkolóban kinyitottam Carly-nak a hátsó ajtót, és amikor már én is bent ültem a gázra adtam. Még a vissza pillantótükörbe láttam egy picinyke törpe lányt, és egy kisfiút ahogy bánatosan bámulnak utánunk. Még egy utolsó pillantást vettetem rájuk és befordultam a a sarkon. Egész úton csöndbe voltunk csak a rádióba adtak valami zenét, amit nem ismertem.

- Bells, elmehetek szombaton Adam bulijára? - kérdezte félénken mikor már elhaladtunk az ismerős házak mellett. Két énem viaskodott egymással. Az egyik nem akarta elengedni, mert nem akarta, hogy a Cullenék behálózzák őt. A másik viszont azt hajtogatta, hogy ne őt büntessem. Döntésképtelen voltam, hiszen mint két érv helyes volt.

- Még nem tudom, kicsim. Alszok rá egyet, oké?

- Oké

- Szeretnél átmenni egy kicsit Emily-ékhez játszani?

- Igen! - kiáltott fel boldogan. Én is megeresztettem egy halvány mosolyt és megálltam a barátnőmék háza előtt. Carly kipattant és integet egyet majd befutott a házba. Rövid ideig bámultam utána, majd egy nagy sóhaj közepette beparkoltam a garázsba. Felkaptam a táskámat az anyós ülésről, és erősen bevágtam a kocsi ajtót. Amint beértem a házba levágtam magam a kanapéra és becsuktam a szemem. Próbáltam kiűzni a fejemből a "rémképeket", kevés sikerrel. Akkor gondolkodjunk logikusan. Ha Alice itt van akkor Jasper is. Jenny azt mondta, hogy Adam anyukája szőke és természetfelettien gyönyörű. Oké, akkor Rose és Em is itt van. Akkor vajon mennyi az esélye, hogy Carlisle és Esme külön legyenek a családjuktól? Kétségkívül semmi. És ha mindenki itt van akkor valószínűleg ő is a városban van. Szuper, legkevésbé is arra van szükségem, hogy találkozzak az ex-pasimmal akit még mindig tiszta szívemből szeretek. Résnyire nyitottam a szemeim, és észrevettem egy kicsi fadobozkát. Jól tudtam mi lakozik benne és, hogy honnan van. Na meg azt is, hogy kitől. Hirtelen - és meggondolatlan - ötletből vezérelve levettem a polcról a poros régi dobozkát és a kandalló mellé guggoltam. Még egyszer átnéztem a sok emlékképet, a CD-ét és az ajándékaimat. A CD-ét betettem a lejátszóba és a szobát megtöltötte a lágy zeneszó. A könnyimnek is utat engedtem, most utoljára majd az összes képet bedobtam a tűzbe, ezzel végig nézve, hogy égnek el az életem boldog percei.

2. Kajacsata

Sziasztok!

Köszönöm szépen a 12 komit (L) Megdöntöttétek a rekordotokat :P Most is lehet próbálkozni. Szepy köszönöm, hogy halhattad a panaszaimat, tudom hogy kibírhatatlan vagyok :D És a bétázást is köszi. Lehet, hogy holnap lesz friss mert most az ágyat nyomom. De betegen nehezebb összeszedni a gondolataim. A fejit küldöm a 12 komizónak és a 24 rendszeres olvasómnak :) Komikat kapok? *.*

Puszi Aly

Caitlyn Dwyer szemszöge

- Szia Bells - szálltam ki a nővérem pezsgőszínű BMW-jéből. Még integetett nekem egyet majd elhajtott. Csöndbe indultam befelé miközben mellettem elhaladtak a nagyobb diákok. Néha meglöktek, vagy arrébb toltak és olyanokat mondtak, hogy "pisis" vagy "dedós". Nem volt kedvem vissza szólni. Lehorgasztott fejjel rugdostam a kavicsokat míg nem hallottam meg egy ismerős hangot.

- Carly! - futott oda hozzám Adam. Amint felnéztem rá arcomon egy hatalmas boldog mosoly ült. Rövid ideje ismerjük egymást, de én már a legjobb barátomnak tartom - na persze csak Emily mellett.

- Szia Adam. Mi újság? - kérdeztem tőle mikor már beértünk az épületbe.

- Hát tudod anyukám beleegyezett, hogy születésnapi bulit tartsak - mondta szégyenlősen - És azt szeretném kérdezni, hogy eljönnél?

- Persze, szerintem a tesóm is megengedi. Mikor is lesz?- raktam el a táskámba a meghívót és beraktam a szekrénybe a meleg fehér kabátom. Adam követte a példámat és utána együtt sétáltunk be az osztályba.

- Holnap, vagyis pénteken.

- Oké, na és még kik jönnek? - tudakoltam mikor már a helyünkön ültünk.

- Hát Matt, Will, Chris, David,az ikrek Ronnie és Bonnie, na meg Emily - sorolta. Örültem, hogy nem én leszek az egyetlen lány aki meglátogatja Cullen-néket. Találkoztam már Adam nagymamájával amikor jött érte és nagyon aranyos volt. Az anyukáját csak látásból ismerem. Nem beszélgettünk többet mert Mrs. Jonhson bejött és elkezdte az órát.

*

- Gyerekek sorakozó! - csapta össze a kezét a tanárnő. Gyorsan megmostam a kezem és követtem a többieket az ebédlőbe. Beálltam Emily mellé a sorba aki mosolyogva köszöntött. Vissza mosolyogtam rá és a szememmel Adam-ot kerestem, akit meg is találtam a sor elején. Integettem neki de nem vett észre. Mikor megláttam az ebédet az összes jó kedvem elszállt. Fintorogva tettem a tálcámra a zöld trutyit amit spenótnak hívnak és leültem az Adam melletti üres helyre. Unottan piszkáltam az előttem lévő ételt és csöndbe hallgattam miről beszélgetnek a többiek. Egyszer csak valaki megcsúszott és a tálcája rajtam kötött ki. Persze, nem lehetett más mint a harmadikos Holly Madison.

- Bocsáss meg, de nem láttalak tök mag. Túlságosan is kicsi vagy,hogy észre vegyelek - mondta gúnyosan. Hirtelen a mellettem ülő fiú felállt és az ebédjét a szőke cica baba képébe nyomta. Az ebédlőbe síri csönd következett, majd egyszer csak valaki felkiáltott.

- KAJACSATA! - erre mindenki eldobta az előtte lévő ételt és hatalmas felfordulás kezdődött. Repültek a pizzák, spagettik na és persze a habos sütemények. Én is kaptam belőle nem is keveset.

- Elég legyen! Adam Cullen és Caitlyn Dwyer azonnal az irodámba! - ordította Mrs. Jonhson. Ijedten néztünk össze a legjobb barátommal. Jaj istenem mibe keveredtem.

Bella Swan szemszöge

Szörnyen boldog volt amikor megtudtam, hogy én leszek az a szerencsés aki Tyra Banks,Topmodell leszek című műsorába csinál fotósorozatot a modelljelöltekről. Amint elvittem Calry-t a suliba rögtön a stúdióba mentem ahol már az egész stáb indulásra kész volt. Nem sokára megérkeztünk a fotózási helyszínre ahol minden gyönyörű volt. Egy kisebb hegyre vittek minket ahol már mindenki munkára készen állt. Bemutattak a lányoknak akik mind nagyon kedvesen fogadtak. Aztán elkezdődött a fotózás, ahol virágoknak öltöztek. Az idő csak úgy szaladt, hogy én észre se vettem, hogy már két óra is elmúlt. Éppen Julie-val az egyik munkatársammal beszélgettem amikor a telefonom megszólalt. Öntétlenül rosszra kezdtem gondolni amikor megláttam Mrs. Jonhson nevét villogni a képernyőmön.

- Tessék itt Bella Swan - szóltam bele és intettem a többieknek, hogy kérek pár perc szünetet.

- Jó napot Ms. Swan, Mrs Jonhson vagyok és Caitlyn miatt hívom - mondta a tanárnő, a hangjában egy csöppnyi rosszallással.

- Valami történt? - vált érdeklődőbbé a hangom.

- Volt egy kisebb incidens az ebédlőbe és szeretnék magával elbeszélgetni. Megtenné, hogy befárad? - kérdezte komolyan. Nem tudtam mi történhette hiszen Carly mindig példa mutató és jó gyerek volt.

- Hát persze máris indulok - mondtam és választ nem várva kinyomtam. El nem tudtam képzelni, hogy mi rosszat követett el a húgom. Elköszöntem a többiektől és bepattantam az autómba. Tudtam, hogy én állapotomban nem segít az idegesség, de most még is tövig nyomtam a gázpedált. Ekkor még nem is gondoltam, hogy nem én leszek az egyetlen hozzátartozó akit behívtak külvárosi általános iskolába.

Alice Cullen szemszöge

Unottan rendezgettem a ruháimat miközben arról "álmodoztam" milyen jó lenne most Bellával shoppingolni. Hiányzik a nyafogása mikor már unja a vásárlást, hiányzik a fintora, ha az orra alá dugom a kivágottabbnál kivágottabb ruhákat. Vissza akarom kapni a legjobb barátnőmet. Mérgesen vágtattam ki a szobánkból, és mikor Edward szobája elé értem megjutalmaztam a napi kioktatással. Esmét a konyhába találtam meg, és éppen uzsonnát csinált a legifjabb Cullen számára. Mikor Rose és Em bejelentették, hogy örökbe-fogadják Adamot mindenki egy kicsit boldogabb lett. A szívünkbe még ott maradt Bella hiánya, de igyekszünk nem kimutatni a kicsi előtt. Neki köszönhetően a család is jobban összetart és nem szakadunk szét mint akkoriba. Szerelmem is több időt tölt itthon és Edward is gyakrabban jön ki a szobájából. Nem akarjuk, hogy az unokaöcsém gyászos, szomorú családi körben nőjön fel.

- Szia anyu - köszöntem és egy puszit nyomtam az arcára, majd helyet foglaltam a bárszéken.

- Szia Alice - mosolygott rám halványan és tovább gyúrta a tésztát. Elővettem az egyik divatmagazint és átlapoztam Armani legújabb kollekcióját. Ez trendi, ez már lejárt, ilyenem meg van. Hirtelen megszólalt a telefon, és Esme már indult is volna, hogy felvegye de megállítottam.

- Majd én - emeltem fel a tenyerem. Átmentem a nappalin ahol most senki nem tartózkodott ugyanis Jazz vadászni ment Emmett pedig valahol az erdőben éppen a feleségével nyalják-falják egymást.

- Halló Cullen lakás - szóltam bele a kacslóba.

- Jó napot Mrs. Jonhson vagyok Adam osztályfőnöke. Mrs. Cullen otthon van? - tudakolta óvatosan.

- Sajnálom de nem tudom adni. A húga vagyok esetleg segíthetek valamibe?

- Hát szeretném, ha bejönne az iskolába. Szeretnék valamelyik hozzátartozójával elbeszélgetni- mondta és a hangján érződött, hogy történt valami.

- Azonnal indulok. Viszontlátásra - mondtam és lecsaptam. Nem állt szándékomba megzavarni Rose-ékat amikor éppen khm...elvannak ezért úgy döntöttem most ezt az ügyet lerendezem én. Még beszóltam Esmé-nek, hogy elmentem aztán már száguldottam is a kanári sárga Porshe-mal.

1. Új fejlemények

Sziasztok!

Na tessék ezt is megéltük :D Nagyon szépen köszönöm a több mint 11 komit és 21 rendszeres olvasót EGY nap alatt!

Már itt elindul a lavina. Ilyenkor szeresetek mert ma kitaláltam valamit ami megfogja változtatni a törit és a rólam alkotott véleményeteket xD

Remélem tetszeni fog és ugye kapok komit *.*

(Látjátok milyen gyors vagyok ha komiztok?)

Álmodom. Hogy miről? Arról, hogy ez a kibaszott hangos ébresztő óra elhallgasson. Én is elnémíthatnám, de túl lusta vagyok megmozdítani a még a kis ujjamat is.. Pedig muszáj lesz felkelnem, ha nem akarok elkésni az órámról. Alig van két hét az első szemeszterből és nem akarok máris megbukni. Jenny, a fősulis barátnőm - aki nem mellesleg a szomszédom is - sokat segített az első hetekben amikor ide költöztünk. Neki is van egy hét éves kislánya, Emily. Hála égnek Carly és ő remek barátnők így van kire bíznom a húgom ha éppen behívnak dolgozni. Igaz Phil rengeteg pénzt hagyott ránk de nem akarok az a otthon ülő luxus "anyuka" lenni aki állandóan a lábát lógatja. Ezért is vagyok most fényképész. Egyszerűen csodálatos dolog elkapni a legjobb pillanatokat és megörökíteni őket, hogy mindig emlékezzünk rájuk. Általában Carly-t szoktam fotózni, de itt Oxford-ban több lehetőségem akadt. Jenny segítségével nyitottam fotóstúdiót ami a belvárosba fekszik. Amúgy építészetet tanulok. Belső építész szeretnék lenni, ha Isten megengedi. Az elmélkedésemből egy kuncogó hang szakított ki. Tudtam mi fog következni, és, hogy ki lesz a támadóm.

- Ágyúgolyó - sikította nevetve édes drága testvérem és rám ugrott. Erre már felébredtem és csikizni kezdtem ahol csak értem. Csilingelő nevetése zene volt füleimnek. Miután már vége volt a kínzásának én következtem. Nem tudom mikor nevettem utoljára de nagyon jól esett ilyen felhőtlenül boldognak lenni.

- Carly elég, hallod? - fuldokoltam a röhögéstől - Te kis rosszcsont ezt még vissza kapod - mondtam eljátszott fenyegetéssel a hangomba. Erre kipattant az ágyból és futni kezdett a szobája felé. követtem őt, ám a folyosón elkapott a köhögő roham. A torkom kapart és levegőt is alig kaptam. Tudtam mi történik. Rögtön a fürdőszobába mentem és lekaptam a polcról a folyékony szirupot. A sűrű gyógyszer csillapította a torkomba élő állatot, és megint kaptam levegőt. Ez mostanában egyre gyakrabban fordul elő. Már voltam orvosnál is, de a diagnózis még nem érkezett meg. Oldalra kaptam a tekintetem és szembe találtam magam egy aggódó arcocskával.

- Mami mi a baj? - kérdezte vékony, kislányos hangon. Mivel már csecsemő kora óta én töltöm be az anya egyben a nővér szerepét van amikor anyunak vagy maminak szólít.

- Semmi, csak egy kicsit megfáztam - hazudtam, és egy halvány mosolyt erőltettem magamra. Ugyanis, biztos voltam benne, hogy ez sokkal komolyabb mint egy szimpla megfázás - Menj öltözz fel én addig csinálok reggelit.

- Felvehetem az új pólómat amit tegnap vettünk?

- Persze. De vigyázz rá - mutattam fel a mutató ujjam figyelmeztetés képen. Bólintott egyet és el is tűnt a szemem elől. Felvettem a ibolya lila fürdőköpenyemet és a fejemen lévő szénakazalból hajat varázsoltam. Amint a konyhába értem beáztattam a teám és nekiálltam palacsintát sütni. Éppen a harmadikat emeltem ki a serpenyőből amikor meghallottam a lábak dübörgését a lépcsőn. Aztán a mellettem lévő palacsinták egyszer csak eltűntek.

- Hé! Csak egyet - kaptam a keze után. Rám emelte a hatalmas szívet megrengető őzike szemeit és én rögtön ellágyultam - Na jó, de csak lassan - kivillantott egy 32 fogas vigyort és már ette is a reggeli finomságot. Vissza fordultam, hogy megcsináljam a saját adagomat is, ám ekkor egy ajtócsapódásra lettem figyelmes.

- Jó reggelt! - jelent meg az ajtóba mosolyogva Jenny és a kicsi Emily.

- Szia Mily - köszönt boldogan Carly a barátnőjének. Emily elengedte az anyja karját és oda szaladt Caitlyn-hez.

- Reggeliztetek már? - kérdeztem miközben megforgattam az egyik palacsintát.

- Igen köszönjük - mondta Jenny és az órájára nézett - Szerintem induljatok lányok ha nem akartok elkésni - odanyújtottam neki a barna zacskót amibe az ebédjét csomagoltam és nyomtam az arcára egy cuppanós puszit.

- Sziasztok csajok! - kiáltottam utánuk, de már nem hallották. Jenny-hez fordultam akinek a kezében ott volt a postám.

- Te egy angyal vagy - mosolyogtam rá hálásan -Teát?

- Köszönöm kérek - foglalt helyet az étkező asztalnál. Odanyújtottam neki a teát, és én is kortyoltam egyet az enyémből. Hogy én mennyire imádom a Kamillát. Közben a kezembe vettem a leveleimet.

- Hallottad, hogy új osztálytársuk lesz? - szólalt meg a barátnőm elgondolkozva.

- Nem. Te esetleg tudsz valamit? - néztem fel a levelekből. Köztudott ugyanis, hogy Jennifer White elég tájékozott a pletykák táján. Ettől eltekintve persze nagyon jószívű és kedves személyiség.

- Hát azt rebesgetik, hogy a szülők rendkívül különösek. Holtsápadtak és olyan fura a szemük színe. Ellentétbe a gyerekükkel. Ő benne nincs semmi érdekes, azon kívül hogy nagyon aranyos - mondta elhúzott szájjal és tovább kavargatta a teáját. Talán a gyerek szülei...vámpírok? Jaj Bella kezdesz becsavarodni - szidtam le magam gondolatban. Átnéztem még a maradék leveleimet és az utolsón megakadt a szemem. A kórházból jött. Remegő kézzel nyitottam ki a borítékot és olvasni kezdtem a hivatalos okiratot. Egyszóval szembe néztem a sorsommal.

Rosalie Hale szemszöge

- Nyugi kicsim nem lesz semmi baj biztos kedvesen fogadnak majd - guggoltam le a megszeppent fiam mellé. Ma lesz az első napja az iskolába és nagyon izgul.

- De anyu mi lesz ha nem fognak szeretni? Vagy ha kicsúfolnak? - kérdezte kétségbeesve.

- Nem fognak higgy nekem. Biztos sok barátod lesz. Hiszen ki ne akarna egy olyan fiúval barátkozni aki az apjától tanulja a favicceket? - tettem fel a keresztkérdést. Néha komolyan elgondolkodok, hogy a férjem és a fiam nem- e vérrokonok. Adam mindenkit megtudd nevettetni, akit csak akar. Ő a kis napfény az életünkbe mióta a süket bátyám elhagyta azt a szerencsétlen ember lányt. Először örömmel fogadtam a hírt, de miután láttam milyen szomorú az egész család már kezdem hiányolni Bellát. Már megbántam, hogy olyan elutasító voltam vele hiszen ő nem tehet semmiről. Sajnos be kell vallanom, hogy ő volt a családunk összetartó kulcsa. Miután elköltöztünk az esős Forksból rá négy hónapra fogadtuk örökbe Adam Cullent. Talán a fiam által egy kicsit összekovácsolódott a család. Carlise-on és Esme-én végre látni lehetett a boldogság árnyalatát és Alice is örült az új jövevénynek. Jasper már sokkal többet van otthon, mivel az érzelmeink is elviselhetőbbek. Edward is hazajött miután megtudta, hogy újabb taggal bővült a Cullen család. Őt kértem meg, hogy legyen a pici keresztapja, amit elfogadott. A tökéletes jelöltet még nem találtam meg a keresztanya szerepére. Várok hátha egyszer minden jóra fordul és a bátyám párjában megtalálom azt akit keresek. Az én nagy mackóm Emmett is csodálatos apukának bizonyult.

- Anyu! Hahó hallasz? Anyu - hadonászott a kezével a szemem előtt Adam. Pislogtam egy párat és felébredtem a "kábulatból".

- Persze. Gyere menjünk - keltem fel és megfogva vékony kezét elkezdtem húzni az osztályterem felé. Illedelmesen bekopogtam mire a tanárnő száját "Szabad" hagyta el.

- Jó napot kívánok Rosalie Hale vagyok ő itt a fiam Adam - léptem be a terembe. A fiam szégyenlősen a lábszáramba temette az arcát.

- Szia Adam én Mrs. Jonhson vagy ők itt pedig az osztálytársaid - mutatott körbe az osztályán. Kedves nő volt és nagyon jómódú. Vörös haját egy csattal összefogta és elegáns sötétkék ruhát viselt - Bemutatkoznál nekünk kérlek? - szólt lágy hangon. Felnézett rám, mire én küldtem felé egy biztató mosolyt.

- Sziasztok a nevem Adam és Kanadából költöztünk ide a szüleimmel, nagyszüleimmel és anyukám meg apukám testvéreivel - mondta megszeppenve. Hát sajnos neki még nem mondhattuk el az igazságot. Úgy egyeztünk meg hogy ha elég érett lesz megosztjuk vele a mi fajtánk létezését.

- Rendben Adam ennyi elég lesz - mosolygott a tanárnő - Na ki szeretne az új kisfiú mellé ülni? - fordult az osztály felé mire minden fiú feltette a kezét. Csak egy lány volt aki szinte az egekig nyújtózkodott. Hosszú derékig érő barna haja volt és tengerkék szemei. Az illata pedig egyedi, mégis volt benne egy kis ismerős aroma. Gyorsan elhessegettem a Bellával kapcsolatos gondolataim és türelmesen vártam Mrs Jonhson döntését.

- Akkor Carly kérek csinálj helyet Adam-nak melletted - az összes fiú száját hangos "Oh" hagyta el mikor elengedtem a gyermekem kezét, és ő elindult az új padtársa felé. Ekkor még nem is gondoltam, hogy ez a kislány milyen sokat fog számítani a fiam életébe.

Prológus

Sziasztok :)

Megérkezett a prológus. Nem nagy szám de szerintem előszónak megfelel.

Azért ugye kapok hozzá pár komit *.*

Puszy Aly

A repülés olyan, mint az élet. Amikor valami fergeteges dolog történik, veled repülsz, szárnyalsz a fellegek felett. Olykor-olykor a felhők eltakarják a csodás látványt, de van ott valaki melletted, aki támogat. Aztán a felhők szétszélednek és újra boldog vagy. Egy ideig. Mert ha rosszkor vagy rossz helyen a légörvény magába szippant. Egy pillanat alatt történik meg a katasztrófa és zuhanni kezdesz. Olykor-olykor még látod a remény sugarát, de a szíved mélyén tudod, hogy a végzet az ajtódon kopogtat. Hallod mégse tudod elhinni. Zuhansz az örök sötétségbe, mert a napod, ami megvilágította a haszontalan életed elment. Magával vitte az összetört szívedet, és vele együtt a lelkedet is. Mi értelme akkor a világon lennem? Régen még azt mondtam volna, hogy semmi. Nélküle élni? Nevetséges. De amikor telefonon közölték az anyám és a nevelő apám halálhírét, és a húgom életben maradását másképp kezdtem el látni a világot. A felelősség, e csöppnyi gyermek iránt olyan hatalmasra nőtt, hogy azt szavakkal leírni nem lehet. Nővére helyett anyja voltam. Megtanítottam járni, beszélni és biciklizni is. Ott voltam vele a temetésen és fogtam a kezét, amikor először lépett be az óvoda kapuin. Sírtam, amikor az anyák napi ünnepségen nekem adtam a virágot, és amikor a karácsonyfa alatt meghitten bontogatta az ajándékokat. Öröm tölt el, amikor vékony ajkain boldog mosoly játszik, és amikor ő sír én is vele együtt sírok. Olyan mintha egy láthatatlan, ám nagyon erős - talán széttörhetetlen - kötelék lenne köztünk. A légtéri csöndet a hangos bemondón megszólaló kapitány törte meg. A gépen mindenki egyszerre kezdett el mocorogni és pakolászni. Mellettem kuporgó kis tündérke is elkezdett mocorogni. Finoman simogatni kezdtem a vállát.

- Carly, kicsim megérkeztünk - suttogtam neki lágy hangon. Ekkor végre rám emelte azokat a hatalmas kék szemeit, amit anyutól örökölt. Kicsiny kezével ki simította az arcából a gesztenyebarna haját és egy óriásit ásított.

- Azért be ne kapj - mondtam kuncogva, mire kivillantotta pici fehér fogait.

- Nem terveszem. Szerinted lesznek gyerekek ott ahol lakni fogunk? - kérdezte elgondolkozva miközben levettem róla a piros takarót és összehajtva a rózsaszín hátizsákjába tettem.

- Biztos vagyok benne. Olyan helyre költözünk, ahol a környék hemzseg a gyerekektől - válaszoltam őszintén - Lehet, hogy pár osztálytársad is arra lakik - tettem hozzá bizakodva.

- De ugye mi mindig együtt maradunk? - tette fel a váratlan kérdést. Abbahagytam a pakolást és ráemeltem a tekintetem.

- Figyelj rám Carly. Ha törik, ha szakad, mi mindig itt leszünk egymásnak. Semmi és senki nem választhat minket szét értetted?- mondtam neki halál komolyan. Sajnos a kíváncsiságát tőlem örökölte, így nem hagyta annyiba a dolgot.

- De mi lesz, ha érted el jön a szőke herceged?

- Tudod járt már nálam a szőke herceg fehér lovon. De be kellett látnom, hogy ebben a mesében nem én vagyok a királylány - mormoltam és a forró könnyek szűrni kezdték a szemem. Szerencsére sikerült őket visszatartanom, és Carly se kérdezgetett tovább. Elkezdtem összerakni a színezőket és ceruzákat majd azt is beraktam a testvérem táskájába. A maci fejét külön kérésre kint hagytam. Feladtam Caitlyn cipőjét a lábára, és én is rendbe szedtem magam. Mire végeztem a repülő már ereszkedni kezdett Oxford felett. Az új otthonunk felett...

Tartalom

Sziasztok!

Én Alicy Cassy Cullen megint belefogtam egy blogba :P Nem bírok magammal...A többi blogomat se fogom elhanyagolni, nyugi. A Felelőséget egy 10-15 fejezetes kis regénynek tervezem. Gyorsan leírom a lényeget aztán belefogok a Prológusba :D

Amikor a New Moon-ba Edward elhagyja Bellát a lány depresszióba esik. Négy hónappal a történtek után Charlie elküldi Renee-hez a lányát. Bella Phoniexbe megy és ott folytatja tovább az életét. Nem sokára megszületik kis húga Caitlyn Anna Dwyer is. Ám amikor a büszke szülők hazafelé tartanak a kórházból autóbalesetet szenvednek. Egyedül a kicsi Carly éli túl aki a nővére vesz magához. Először Charlie-hoz akar menni, ám az apja állattámadásba életét vesztette. Persze a Swan lány tudja, hogy az apja halálát nem egy állát okozta. Bella már sok mindet elvesztett. Szerelmet,családot... De mégis ő az aki gondját viseli egy szem húgának. Öt évvel a szörnyű katasztrófa után a két árva testvér Oxford-ba költözik szerencsét próbálni. A külvárosba költöznek ahol jóságos szomszédok és sok lehetőség vár rájuk. Amíg Bella megpróbálkozik a város legjobb főiskolájával a kicsi Carly első osztályos lesz. A fél év közepén viszont jön egy új gyereket köszöntenek az osztályba. A kisfiút Adam Cullen-nek hívják....

Remélem tetszik :) A Prológus vagy ma vagy holnap érkezik!