tag:blogger.com,1999:blog-90835736710558381902024-03-13T19:19:13.396-07:00Felelősség {Amikor a lányod egyben húgod és barátja a volt családod}Alexis Diamondhttp://www.blogger.com/profile/01051756505770125301noreply@blogger.comBlogger14125tag:blogger.com,1999:blog-9083573671055838190.post-62958054126700293502012-02-21T15:35:00.000-08:002012-02-21T15:35:24.894-08:00Újra itt...?<i>Huh... de furcsa ide bejelentkezni. De tényleg. Elszoktam ettől a világtól...</i><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Az igazság az, hogy nincs mentségem. Nem volt kedvem írni, és találtam magamnak egy másik írásformát amivel fejleszthetem magam. Egy jó ideje szerepjátékozásban élem ki magam, de rájöttem, hogy az nem ugyan az mint a bloggerkedés. Más. Nagyon más.</div>
<div style="text-align: center;">
Nem tudok ígérni semmit. Próbáltam már sokszor visszajönni de nem tudtam, mert nem tudtam olyat írni ami megfelelt volna az elvárásaimnak. És úgy voltam vele, hogy vissza se jövök - de aztán beleolvastam pár kommentbe, és valahogy a kedves szavaitok, türelmetlenségetek hangoztatásai olvasása közben arra jutottam, megpróbálom. De! Csak ha tudom, hogy mellettem álltok. Kell a támogatás, ennyi kihagyás után, higgyétek el.</div>
<div style="text-align: center;">
Tehát; ha szeretnétek folytatást az kommentbe írjátok meg. Ötleteket, bármit. De ha nem jön komi úgy veszem akkor nem akartok folytatást. Rajtatok áll ;)</div>
<br />
<div style="text-align: right;">
imádlak titeket -<b> <span style="background-color: white; color: #4c1130; font-family: 'Courier New', Courier, monospace;"><i>xoxo Aly</i></span></b></div>
<br />Alexis Diamondhttp://www.blogger.com/profile/01051756505770125301noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-9083573671055838190.post-60850087188644347652011-03-29T13:28:00.001-07:002011-03-29T13:28:29.430-07:00Facebook + IkerblogSziasztok!<div><br /></div><div>Nem ez még nem friss, de majd lesz az is hamarosan... Először is kész van a saját Facebook oldalam :D <a href="http://www.facebook.com/pages/Alexis-Aly-Diamond/150738594990014?sk=wall">Katt</a> Lécci dobjatok meg egy Lájkal! Itt megtudhatjátok a frissek időpontját, ízelítőket kaphattok a fejezetekből és a történettel kapcsolatos kiegészítők is felkerülnek :) A másik pedig, hogy Szepy és én ( a mega duó!!! :D ) megnyitottuk az ikerblogunkat. Az enyém - my baby - ez lenne; <a href="http://hajnali-kod.blogspot.com/">Hajnali Köd {az erő benned lakozik}</a> itt megtaláljátok a tesóját is ami a Sötét Hajnal címre hallgat. Nem, nem vagyok őrült csak fáradt :D Elnézitek nekem ugye? És be néztek ugye? x.o.x.o. Alexis ( Aly )</div>Alexis Diamondhttp://www.blogger.com/profile/01051756505770125301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9083573671055838190.post-72404404615899906922011-03-08T11:50:00.000-08:002011-03-29T09:39:10.772-07:00Üdv földlakók!Halihó!<div><br /></div><div>Igen, igen jól látjátok... Megérkeztem :D Vagyis hát úgy néz ki visszatérek hosszú kihagyás után. Először is egy kis újítás lesz mégpedig új művésznevet választottam. Mostantól Alexis Anderson néven leszek regisztrálva és így lehet engem elérni. Persze a többieknek még mindig Aly vagyok, de úgy gondoltam, hogy az újabb dolgok új nevet érdemelnek! Találtam a chaten egy kérdést, zsebi gépéből. Igen be fogom fejezni, csak feltöltöm magam. Már kezdek újra gatyába rázódni - lásd már jönnek a blogjaimra a frissek! - de kérlek legyetek türelmesek! A következő fejezet fordulópont lesz. Rengeteg dolog fog belőle kiderülni, többek között az is, hogy Bella beteg e vagy nem, és még sok egyéb dolgot. Nos, még egy kis apróság; Cukorkaaatól kaptam egy díját :D </div><div><br /></div><div style="text-align: center;"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifsUE_kfCB8xkhMnN0OMI4O9KRqG6IqaqYSOtxYjkEkNYcBELpuQqypeulm426MuHggBOX4VHqpm1kByCQxJCCRyAWt3e80G8dATot8ht-jFZ2udMd8X0bkdodh0BVS5kEkUx3dpRtHgY/s1600/tbla01.png" /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Vigyétek ha tetszik! Minden kommentálómnak, barátomnak és r.o.nak küldöm amiért kitartotatok melletek!!!! Puszillak tieket, Aly</div>Alexis Diamondhttp://www.blogger.com/profile/01051756505770125301noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-9083573671055838190.post-30513749848329066792011-01-22T02:41:00.000-08:002011-01-22T03:13:43.044-08:00Ez így nagyon nem jó...Sziasztok!<div><br /></div><div>Tudom, sokáig nem hallottatok rólam, de ennek oka van. A Fél évim borzasztóan sikerült, és most estem át egy igen, hogy is mondjam...Lelkileg megterhelő beszélgetésen. Egy szóval ki vagyok. Nem így terveztem a bizonyítványomat, és utálok az anyukámnak és a nevelő apukámnak - az igazi apámnak nem mert ő le szarja a fejem -.-" - csalódást okozni. Javítanom kell három tantárgyból, és tekernem kell mert nem akarok egy senki lenni az életben. Tehát a blogot szünetre rendelem. Ez nem azt jelenti, hogy befejezem az írást, csak az elmúlt fél éveben előbbre volt az írás mint a tanulás, és rájöttem, hogy ez így Nagyon nem jó! Úgy döntöttem majd csak akkor fogok frissíteni ha lesz rá elég szabadidőm. Igazából úgy lesz, hogy egy blogot fogok "rendszeresen" tovább vinni, de még nem döntöttem melyik lesz az. Vagy ez, vagy az Alaszka. Sajnálom, hogy így alakult de nekem mostantól a tanulás az első. A blogot nem zárom be! Befogom fejezni a Felelősséget amikor lesz rá időm. Remélem nem haragszotok, én is sajnálom, hogy így alakult.</div><div>Puszil titeket: AlicyCassyCullen</div>Alexis Diamondhttp://www.blogger.com/profile/01051756505770125301noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-9083573671055838190.post-85631914285803562922011-01-09T03:42:00.001-08:002011-01-09T04:52:11.318-08:007. Születésnapi buli<div style="text-align: center;">Sziasztok!</div><div style="text-align: center;">Na büszkén jelenthetem be, hogy végre valahára elkészült a feji :D Nem fogok magyarázkodni, mert úgy tudom, hogy nem kötelességem nap mint nap órákat ülni a gép előtt - na jó nem mintha most más csinálnék, de tök nyolc. Az előző fejezetekhez sok olyan komit kaptam amibe magyarázatokat kerestetek az alacsony komiszámra. Most mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy az előző fejezetben egy szót se panaszkodtam ti pedig ok nélkül kioktattatok ( Tisztelek a kivételnek!) Két hét alatt 17 kommentár érkezett, és most nem érdekel, hogy ki volt lusta és ki nem. Lehet, hogy egy kicsit felkapom a vizet, de nem esett valami jól amit írtatok. Lehet megsértődni ha nem tetszik és el lehet menni! nem kötelező olvasni a rinyálásomat nem kötelező komikat írni se feljönni a blogomra. Én döntök, hogy mikor lesz friss, hogy mikor állítok komihatár és minden döntés az én kezembe van! Most sokan gondolom felkapják a vizet, meg minden de azért nekem se esett jól a kioktatásotok. Egyik rossz jellemzőm, hogy az aprócska dolgokat is a szívemre veszek. Akinek nem tetszik ismétlem el lehet menni! A nyakamon van a fél év, a költözés és elárulom, hogy még egy rohand dobozt se töltöttem meg mert ezen a fejezeten dolgoztam éjjel! Most lehet megsértődni meg minden, lehet lehordani komikban meg amit akartok! ( Azok akik pedig támogattak, ne vegyék a szívükre ezeket a sorokat. Nem nektek szántam ) És elárulom, hogy akár mennyire is tisztelitek és lehordjátok a fáradozásomat mindegyikőtöket szeretem.</div><div style="text-align: center;">By AlicyCassyCullen blogtulajdonos</div><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; "><div style="font-weight: bold; "><span style="font-weight: normal; "><b><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhebCrzmBJsyyvHA6tWai8kPpAwyietZMmlQuvbiPnvjaoxbE1h0vPqO49WoKXV-b_Q1KhdsBNzhPf8ZBjLABGsbOIAHkD6QP0PU0pqa4zLKHqKfgVIihf1_nzYNllC1k2CjSzEz9sMLU0/s320/harry-potter-party-kit.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 271px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5560163997510283314" /></b></span></div><div style="font-weight: bold; "><span style="font-weight: normal; "><b>Edward Cullen szemszöge</b></span></div><div class="im"><div><b><br /></b></div><div>Miután Alice olyan sietősen elhajtott, én is mihamarabb távoztam a nappaliból. Nem akartam a nővérem kibukásának, újabb célpontja lenni. Inkább kiugrottam a legközelebbi ablakon, és bevetettem magam az erdőbe. Úgy is elég régen vadásztam. Egyszerűen kikapcsoltam az agyam, és ráhagytam magam a vadászösztöneimre. A lábam szinte magától mozgott, süvített a fák között. Hirtelen megéreztem a tőlem harminc-negyven méterre lévő csorda illatát. Nem tétlenkedtem, nyomban utánunk iramodtam. Az állatok, megérezték, hogy veszély leselkedik rájuk így menekülőre fogták az útjukat. De előlem nem tudtak elfutni. Lesből támadtam rájuk, és pár pillanat múlva már éreztem a forró nedvet a számban. Miután végeztem, eldobtam magamtól a tetemet, és végig néztem magamon. Sehol egy karcolás, egy vérfolt semmi olyan dolog ami bizonyítaná, hogy egy szörnyeteg lakozik bennem. Pedig az vagyok, hiszen csak egy ilyen rémség válik meg a saját boldogságától. De bár mennyire is fáj nekem, nem z én erényeim vannak előbbre. Inkább szenvedek halálom napjáig, mint hogy ártsak annak a szegény védtelen lánynak, akit mindennél jobban szeretek. Utálom, nem is egyszerűen rühellem bevallani, hogy igaza volt a húgomnak. Nem kellett volna elengednem. Vele kellett volna lennem amikor a szülei meghaltak, és amikor egyedül maradt a húgával. Segítenem kellett volna neki, ott lenni mellette jóban rosszban. Hiszen most, öt év elteltével - megjegyzem akár eltelt öt év akár nem Bella semmit nem változott - már alig ha lehet nála esélyem. Biztos vagyok benne, hogy sorban állnak előtte a férfiak, és mind ugyan azt akarják amit én. Elnyerni Bella szívét - és kezét. De vajon nekem még van lehetőségem? A legtöbb lány gyűlölni szokta a ex-pasiját a szakításuk után, de fogalmam sincs, hogy Bella most mit érez irántam. Hiszen az ő agya másképp működik mint a normális embereké. Ő különb tőlük, sőt nem is lehet összehasonlítani őt a többi átlagos hétköznapi föld lakóval. De mit tehetnék, hogy bebizonyítsam az iránta érzett szerelmem?</div><div>Azt, hiszem itt az ideje segítséget kérnem a mi idegesítő házi törpénktől. Amint ez a gondolat átszaladt az agyamon a telefonom vadul rezegni kezdett a zsebembe. Egy ügyes mozdulattal kikaptam a farmer zsebemből, a kis kütyüt és megnyitottam az új üzenetem.</div><div><br /></div><div style="text-align: center; "><span>Már intézkedek a Bella visszaszerzésében. Nem is tudom, hogy megérdemled e a történtek után...Ha hallgattál volna rám, akkor most nem kéne a nyakamat törnöm azért, hogy pár szót váltsak a legjobb barátnőmmel! Ne hidd, hogy ezt csak úgy megúszod. Majd behajtatom a számlát ha Bella megint velünk lesz. Addig is menj és élvezd a partit :D Van ott egy kis csöppség akit feltétlenül meg kell ismerned! Puszil kedvenc imádott kishúgod Alice</span></div><div><br /></div><div>Hát néha tényleg elgondolkozok, hogy mi lenne velem e nélkül a pöttöm búgócsiga nélkül. Persze egyértelműen semmi, de ezt az életbe nem vallanám be neki. Eleresztettem egy aprócska mosolyt az üzenet olvasása közben, és egy ügyes mozdulattal visszacsúsztattam a kis kütyüt a farzsebembe. Az utam most egyenesen a szobámba vezetett, de amikor már a ház közelébe jártam hallottam a hangos gyerekzsivajt. Tényleg, rettenetesen szerettem volna megismerni szerelmem testvérét. Leginkább a kíváncsiság hajtott, hogy vajon mennyire hasonlít rá. Külsőleg és persze belsőleg is. Abba természetesen biztos voltam, hogy olyan jószívű és kedves mint a nővére. Az a csodálatos angyal, akinek bőre mint a bársony és ajka mint a méz...Még mielőtt újra nekiállhattam volna életem értelmének fantáziálásával - bár az igazat megvallva én csak a tényeken elmélkedtem - már a szobámba találtam magam. Gyorsan lecseréltem az, Alice szerint koszos ruháimat és egy kicsit rendbe szedtem magam, hiszen nem akartam halálra rémiszteni a gyerekeket. Majd amikor már sok hónap elteltével már tényleg úgy néztem ki mint egy átlagos földi halandó csatlakoztam a többi családtagomhoz. A sok gyerek mind, mind fekete talár viselt és mindannyian boldogan szaladgáltak a nappaliba. Nem is nagyon vettek észre - nem tudom, hogy ennek örüljek e vagy ne - lazán nekidőltem az ajtófélfának és a szememmel a húgomat kerestem. Az egész helyiséget végig pásztáztam, de úgy látszott, hogy Alice még nem ért vissza a sürgős dolgából. A nővérem egyesével fogadta az összes vendéget az ajtóba, akik mint nagyon sűrűn érkeztek. Esme a gyerekeket terelte a nappaliba a két jómadár pedig - akik a bátyáimnak mondják magukat - szótlanul túrték, hogy a vendégek lovaknak használják őket - vagy talán a jelen esetben seprűnek?</div><div>- Bocsánat a késésért, de nem találtunk ide. Gyönyörű ez a ház magatok terveztétek? - vonta fel a figyelmem az egyik újdonsült vendégünk, aki két kislány kezét szorongattam. A nő maga fiatal volt olyan 25-30 körülinek mondanám - bár ahogy látom tartja magát - bőre sötétebb volt a keleténél és arcát vöröses barna tincsek keresztezték.Az egyik kislány világos szőke hajó volt és láthatólag egy kicsit megvolt szeppenve a sok szaladgáló gyerek láttán. Tengerkék aprócska szemeivel ismerős arcokat keresgélt és szorosan markolta a sötétkék autós csomagolópapírba csomagolt ajándékot. A másik kislány ellenben nagyon bátornak tűnt, és olyan...ismerősnek?</div></div><div>Háta közepéig érő dús mahangói színű haja göndör loknikba lógott a vállára és furcsa zöldes barna szeme a kíváncsiságtól csillogott. Porcelán bőre alatt sebesen száguldozott a csodálatos aromát árasztó vér. Szerencse, hogy vadásztam mert a bennem lakozó szörnyeteg vágyott volna ennek az apró lénynek a vérére - ennek a gondolatára borzongás futott át a testemen. Az agyam először nem akarta közvetíteni a hasznos információkat, de végül elkönyveltem magamba, hogy ez a lány Bella húga, Caitlyn Dwyer. Első dolgom a gondolatai leellenőrzése volt. Meg kell mondjam eléggé meglepődtem amikor a kislány gondolatait csak úgy halottam mint a szél suhogását. Csak akkor tudtam, egy-egy gondolat fonalat elkapni amikor minden erőmmel Caitlyn-re összpontosítottam. <i>De gyönyörű ez a a ház. Persze a mi házunk se csúnya, de ez valami hatalmas. Adam nagyon szerencsés, hogy ilyen nagy és szép családja van. Na meg, hogy vannak szülei... </i>- ekkor a lelki szemeim előtt megjelent egy még halványabb kép. Egy autó reflektorai aztán egy hangos női sikítás és a koccanás. Tehát így halt meg Bella édesanyja. Szörnyen sajnáltam ezt a kislány, hogy szülök nélkül kellett felnőnie de ezzel egybevetve maximálisan biztos vagyok benne, hogy szerelmem kitűnő nevelésben részesítette a húgát.</div><div class="im"><div>- Semmi baj, nem késtetek le semmiről. Még bőven várunk vendégeket - mosolygott Rosalie a vendégeinkre, majd leguggolt a két kis gyermekhez - Na és kit tisztelhetek meg ezeknek az aranyos kislányoknak a személyébe?</div><div>- Én Emily White vagyok - mondta csöndesen a picike szőke kisleány.</div><div>-Én pedig Caitlyn Dwyer, de szólítsanak csak Carly-nek - mondta magabiztos mosollyal az arcán Bella húga. Rose egy kicsit megdöbbent ettől a váratlan magabiztosságtól, és kérdően nézett Jenny-re. A gondolatai arról árulkodtak, hogy nem tudja most melyik gyerek kihez tartozhat. Elfojtottam egy nevetést, és próbáltam úriember módjára viselkedni végül is most az unokaöcsém születésnapját ünnepeljük.</div><div>- Emily az én lányom, Carly pedig az egyik barátnőm húga. Sajnos ő bizonyos magán ügyek miatt nem tudta elhozni így engem kért meg rá - mondta olyan hangon, hogy még én is éreztem a benne bujkáló fenyegetést. Talán ez a nő tud valamit ami nekem sokat segíthetne.</div></div><div>- Oh, értem. Nos akkor lányok menjetek vegyétek fel azokat a fekete talárokat és mindjárt osztok pár varázspálcát is - mire Rose száját elhagyták az utolsó szavak a lányok már futottak is, hogy beszerezzék a kellékeket. A buli nemsokára kezdetét vette. A szülők ránk - vérszomjas vadállatokra - hagyták gyermekeiket. Esme és Rose felügyelte a beosztás, és ők hirdették ki, ki melyik házba került. Mivel Adam más, több mint nyolcvanszor nézette velem végig az eddig elkészült részeket, így nagyjából tudom tájékozott vagyok a Harry Potter világába. Emmett már szinte fanatikusan rajong ezért a varázslós sztoriért, és nem rég Jasper is beszállt a fan klubba. Igazából, én nem is nagyon figyeltem, hogy kit hívnak ki, de azért egy névre mégis felemeltem a fejem.</div><div class="im"><div>- Dwyer, Caitlyn - mondta fennhangon Rosalie és a Carly fejére húzta a ütött kopott süveget. Nálunk nem ő, hanem Esme mondta meg a végeredményt, mivel az elmúlt napokban - Emett és Jasper nagy bánatára - nem bírtuk szóra bírni a több tíz éves kalapot.</div></div><div>- GRIFFENDÉL! - mondta boldogan, és megvárta amíg a kislány visszaszalad a barátaihoz. Ezek után következtek a kihívások. Én a próba első felét a konyhába töltöttem, mivel drága anyukám befogott engem egy kis munkára. Valami idétlen italokat kellett kevernem, aminek már a szagától is felfordult a gyomrom. Mikor már Esme látta, hogy a "rosszullét" kerülget átvette tőlem a munkát. Az agyam vészesen pörgött, és kerestem a jobbnál jobb megoldásokat arra, hogy beszéljek Carly-val. A második kihívás után esélyem se volt, mivel ő nyerte meg a medencés versenyt, és a társai öröm ujjongásait kellett hallgatnia. Az állás így döntetlenre állt Adam és Carly közt, mivel az unokaöcsém nyerte az első versenyt. Az utolsó labirintusos versenyt a teraszról nézhetem végig, ahonnan kitűnő kilátás nyílt az egész kertre. időközben befutott az én izgága húgocskám is egy harminc két fogas vigyorral. Én szokásomhoz hívem, "óvatosan" és "finoman" na meg persze "kedvesen" lerohantam.</div><div class="im"><div>- Na? Beszéltél vele? Hol van? Egyáltalán jól van? Isten szerelmére mondj már valamit! - estem neki feszültem. Erre csak egy láthatatlan kulccsal lezárta a száját és eltátogott nekem egy "Majd megtudod"-ot, és ez után kisétált az ajtón. Rosszallóan megráztam a fejem, hagytam, hogy a lábaim maguk vezessenek. Nem kis meglepődésemre, a gyönyörű hollófekete zongorámhoz értem. Ujjaimat óvatosan végigsimítottam az elefántcsont színű billentyűkön és a fülembe újra és újra felcsendül Bella altatójának dallama. Nem kellett nagyon rábeszélnem magam, pár másodperc múlva már lágy zeneszó töltötte be az egész szobát. Miközben lenyomtam a billentyűket magam elé képzeltem Bella csodálatos szív alakú arcát és az utolsó találkozásunkat, amiről Ő mit se tud. Annyira beleéltem magam az álmodozáslásba és a zenébe, hogy észre se vettem, hogy az összes gyerek engem bámul, őszinte csodálattal. Legtöbben törökülésbe, foglaltak helyet a szőnyegen, de volt olyan is aki csak állt mintha földbe gyökerezett volna a lába. Csak egy valaki volt olyan bátor, hogy oda jöjjön hozzám. </div><div>- Megtanítasz erre a dalra? - kérdezte tőlem nagy szemekkel. Őszintén meglepődtem, amikor észrevettem, hogy a hangja magabiztosan cseng, és nincs benne semmi félelem.</div></div><div>- Persze, gyere csak - tártam szét a karom és ő beült az ölembe. Mélyet szippantottam a finom illatából - persze azért nem olyan édes mint Belláé - és az ujjait ráhelyeztem a csont fehér billentyűkre. Mindenki lélegzet visszafojtva várta mi fog ebből kisülni, de büszkén állíthatom, hogy az eredmény fantasztikus volt. Carly tökéletesen nyomta le - egy kis segítséggel természetesen - az összes hangot, és a végén együttes erővel eljátszottuk az altatót. A kislány mosolyogva nézett fel rám amikor véget ért a dal, és nyomot egy cuppanós puszit az arcomra.</div><div class="im"><div>- Köszönöm - mondta és már futott is a többi gyerek után az ebédlőbe, hogy ő is kapjon egy szelet tortát. A következő órákban az összes gyerek az ebédlőben evett, vagy éppen bájitalt főzött. Aztán Emett és Jasper bevették magukat, hogy a kis "lurkók" ne unatkozzanak. A végén annyira eldurvult a játék, hogy fogadott anyukám egyik vázája áldozatul esett Em hatalmas könyökének. Ma kivételesen Esme se haragudott meg a fiára, de persze abba biztosak voltunk, hogy ennek még meg lesz a számlája. Úgy hét óra felé már szállingózni kezdtek a szülők, és a nappali szépen lassan kiürült. Már csak öten játszottak Adam újdonsült játékaival. Az ikrek, egy Will nevezetű kis srác Emily és Carly. Esme dudolva csomagolta el a megmaradt tortát, Rose és Em egy más karjaiba figyelték a boldog gyerekeket míg pöttöm panna állandóan az ablakot bámulta.</div><div>- Mond csak kicsi Alice vársz valakit? - kérdezte Esme egy vizes tányérral a kezébe. A húgom kivillantott egy nagy Emmett-féle vigyort is visszafordult az ablakhoz. Nem sokkal később egy autó fordult be a bekötő útra és egyre közeledett. Abba biztos voltam, hogy ezt a kocsit még életembe nem láttam, és a vezető gondolatait se halottam. Olyan volt mintha a kocsi magát vezetné. Na jó Edward most már tényleg leállhatnál a lehetetlennek tűnő fantáziálásoddal - torholtam le magam gondolatban és ezzel egy időbe Alice felsikított.</div></div><div>- Itt van! Végre! Itt van! - ugrándozott mint a többi hat éves kis gyerek. A kocsi leállt a ház előtt, és a sofőr, jó sok idő hezitálás után kiszállt és megnyomta a kapucsengőt.</div></span>Alexis Diamondhttp://www.blogger.com/profile/01051756505770125301noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-9083573671055838190.post-41523417495157417422010-12-31T06:27:00.001-08:002010-12-31T06:27:55.053-08:00Megint új blog!Sziasztok!<div><br /></div><div>Igen, igen jó olvastátok. Már megint rosszalkodtam egy kicsit :) De ha nem nagy kérés nézettek be, nagyon fontos lenne. *.* Egy kicsit átírtam a Breaking Dawnt. Mi történt volna ha Alice-ék nem érkeznek időbe? És ha a csata nem marad el? Megtudhatjátok ha benéztek! Nyugi Happy End a vége mindenek, és nem tervezek nagy családtag veszteséget. Hát ez se lett valami értelmes, de mindegy. Túl sokat beszélek. Dobjatok meg pár komival is pls!</div><div><br /></div><div><a href="http://bukottangyalom.blogspot.com/">http://bukottangyalom.blogspot.com/</a></div><div><br /></div><div>Puszy Aly</div><div><br /></div><div>u.i. A frissel igyekszek! Ígérem jövőre fent lesz ;)</div>Alexis Diamondhttp://www.blogger.com/profile/01051756505770125301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9083573671055838190.post-66156887641186318242010-12-24T04:26:00.001-08:002010-12-24T05:25:10.831-08:006. Varázslatos délelőtt<span class="Apple-style-span"><div style="text-align: center;border-collapse: collapse; "><span class="Apple-style-span">Sziasztok!</span></div><div style="text-align: center;border-collapse: collapse; "><span class="Apple-style-span">Először is szeretnék mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánni :) Igazából, már tegnap kész volt a fejezettel, de akartam valamit karácsonyra. Most mindjárt lépek fát díszíteni, aztán a többi és a többi. </span></div><div style="text-align: center;border-collapse: collapse; "><span class="Apple-style-span"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=pjzlyQ5ZthU&feature=related">http://www.youtube.com/watch?v=pjzlyQ5ZthU&feature=related</a></span></div><div style="text-align: center; "><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse;">Hallgatások meg ezt a számot, nem tudom, nekem nagyon tetszik (L)</span></div><div style="text-align: center; "><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse;">Köszönöm a 17 komit gyerekek (L) Nekem az lenne a legszebb karácsonyi ajándék ha írnátok véleményt. Sőt ha elérnénk a 20-at vagy a 25-őt, tuti kicsattannék a boldogságtól. És ugye a ha jó a hangulatom, a feji is boldog lesz... :D Na mindegy befogom mert túl sokat csacsogok.</span></div><div style="text-align: center; "><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse;">Még egyszer Kellemes ünnepeket! Puszi Aly</span></div><div style="border-collapse: collapse; "><span><span class="Apple-style-span"><span class="Apple-style-span" style="margin-right: auto; margin-left: auto;"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgq8Dg449Po7KUVGHSc2EMJZLSLP7KT4VnurtvuHnus12l4UV6xA1QxT6Vb_dudUctiqCDAqUuxz_FAAVMKuq79wwEpAbpF1Vgn6XCvHITdo7oLQd1nc89iJOrtORw5tB39l08xn5wsYe8/s320/Bella_Swan_by_19alleycat.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 213px; height: 320px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5554224648747695346" /></span><b>Rosalie Hale szemszöge</b></span></span></div><div style="border-collapse: collapse; "><span><span class="Apple-style-span"><span class="Apple-style-span"><br /></span></span></span></div><div style="border-collapse: collapse; "><span><span class="Apple-style-span"><span class="Apple-style-span">"Nagyon izgulok, most lesz a fiam első baráti születésnapja. Nagyon fontos, hogy most minden tökéletes legyen, mert számára ez egy nagyon fontos nap lesz. A kis barátaival töltheti ezt a napot. Adamről fontos tudni, hogy fanatikus Harry Potter rajongó, ezért a családom többi tagjával úgy döntöttünk, hogy a bulinak ez lesz a témája. Az én fejemből pattant ki az az ötlet, hogy csináljunk a trimágus kupához hasonló próbatételt. Az első próbán egy forgó kerékbe kell beletalálniuk, a másodikon a medence aljáról kell felhozniuk az aprópénzt, míg a harmadiknál felállítunk egy labirintust a kertben, annak a közepébe elhelyezünk egy kupát, aki</span></span></span></div><div style="border-collapse: collapse; "><span><span class="Apple-style-span">megszerzi, az nyeri meg a játékot. A végén pedig mindenki leül a nappaliba falatozni, és bájitalt keverni. Még reggel sincs, én már az egész családot mozgosítom, hogy minden tökéletes legyen. Átvettem Alice szerepét, és én lettem most a család mini diktátora. Erre most szükség lesz, mert egy apró hiba se lehet benne. Jasperre, Emmettre és Carlislera bíztam a nappali kipakolását, Alicere a terem, és a labirintus felállítását, míg én Esmével elkészítem a menüt. Természetesen az én drágalátos mazoista bátyám sehol nincsen, most is az emberlánnyal van elfoglalva. Ráadásul Alicnek még be kéne szereznie pár dolgot, de már megint mással foglalkozik. Kivel mással, mint Bellával! Oké nekem is hiányzott, így utólag belátva fontos része volt a családnak, de akkor is most a fiam szülinapjával kéne törődniük. Egyszer csak egy hatalmas szilánkhullásra figyeltünk fel a családom többi tagjával. Az okozója nem más, mint az én mackó férjem. Az első adandó alkalommal Jasper fejéhez vágott egy vázát, aminek következtében egy kisebb harc alakult ki köztük. Beletelt jó két percbe mire szétválasztottuk őket, amikor tudja jól, hogy</span></span></div><div class="im" style="border-collapse: collapse; "><div><span><span class="Apple-style-span">minden másodperc számít.</span></span></div><div><span><span class="Apple-style-span">- Adam.-szóltam fel a fiamért.</span></span></div><div><span><span class="Apple-style-span">- Igen anyu?-termett azonnal előttem.</span></span></div><div><span><span class="Apple-style-span">- Mit szólnál ahhoz, ha most apukáddal elmenétek a vidámparkba?-kérdeztem tőle.-Tudod az apukáddal nem lehet bírni, és a végén még tönkreteszi a buliadat. Na?</span></span></div><div><span><span class="Apple-style-span">- Juj, de jó!- kezdett el ugrándozni a fiam.</span></span></div><div><span><span class="Apple-style-span">- Na, de Rose baby! Egy ilyen miatt ne haragudj már, csak egy kis bunyó volt- és összepacsizott Adammel.</span></span></div></div><div style="border-collapse: collapse; "><span><span class="Apple-style-span">- Emmett, te ennek örülsz, hogy most elküldlek. Na vigyázz lesz ennek még böjtje! Na most tűnj a szemem elől. És Adam ne engedd, hogy felüljön az apukád a vámpír vasútra, mert soha nem jön le onnan- szóltam még utánuk. Remélem mostmár bonyodalom nélkül fog zajlani a szervezés. Esmével úgy döntöttünk, hogy ő készíti a tortát, míg én a menüt állítom össze. Az én fogadott anyukám tudja a legjobban elkészíteni a süteményeket, ezért neki egy Roxfort kinézetű csokitorta nem jelenthet akadályt tökéletesre megcsinálni. Én egy rémisztő hangzású</span></span></div><div style="border-collapse: collapse; "><span><span class="Apple-style-span">menüt készítek el. Az első fogás vámpírüző leves lesz, ami egyébként fokhagyma levest takar. Második fogásnak varangycomb lesz vámpírszósszal. Először elkészítettem a paradicsomszószt, majd utána a fasírthoz hasonlító gombócokat csináltam hozzá, amit kisütöttem olajban,</span></span></div><div class="im" style="border-collapse: collapse; "><div><span><span class="Apple-style-span">majd ráöntöttem a paradicsomszószt. Ennek lezárásaként lesz a torta. Az italoknak is kitaláltam ilyen furcsa neveket. Lesz feketepióca-turmix (kóla) és varangyturmix</span></span></div></div><div style="border-collapse: collapse; "><span><span class="Apple-style-span">(narancslé). Most, hogy itt elvégeztem a dolgaimat, rohanok a nappaliba segíteni. Hirtelen csöngettek, és én azonnal eldobtam a kezemben lévő dolgokat. Végre, megérkeztek a bulihoz szükséges kellékek. Aliccel neki álltunk elrendezni az újonnan megérkezett tárgyakat. A nappaliba elhelyeztük az asztalt, ami fölé griffendéles zászlót tettünk, mert az a fiam kedvenc háza. A bejárathoz felállítottuk Ollivander pálcaboltját, és elhelyeztük a Teszlek süveget és a megfelelő talárokat, hogy amint a süveg beosztja őket megkaphassák a házuknak megfelelő talárokat, és a hozzájuk illő pálcát. Alicet elküldtem, hogy elkészítse a medencét, én addig</span></span></div><div class="im" style="border-collapse: collapse; "><div><span><span class="Apple-style-span">elhelyeztem a labirintus közepén a Tűz serlegét. Nagyon remélem, hogy a szellemes hologrammok is jól fognak működni, mert hát fejnélküli Nick nélkül nem lehet</span></span></div><div><span><span class="Apple-style-span">igazi HP bulit tartani. Márcsak a fiamat kéne felöltöztetni, de ők még nincsenek itt, lehet hogy nem volt jó ötlet elküldeni őket a vidámparkba. Sajnos már késő bánat. Valaki közeledik, már érzem, Edward az. Persze, hogy mikor már minden kész van ő is megérkezik, nehogy kelljen bármiben is segíteni. Alice természetesen rögtön előtte termett és elkezdte kérdezgetni, hogy mit látott.</span></span></div><div><span><span class="Apple-style-span">- Edward, de jó, hogy megjöttél. Na milyen volt?- kérdezte rögtön Alice.</span></span></div><div><span><span class="Apple-style-span">- Felemelő. Újra látni Őt egy csoda volt. De amit tettem vele... - kezdte el az önsanyargatást Edward. Ezt azonnal fel kell függesztenem, mert még a buli hangulatára is rámehet.</span></span></div></div><div style="border-collapse: collapse; "><span class="Apple-style-span"><span><span class="Apple-style-span">- Már megbocsáss Edward, de nincs jobb dolgod, mint hogy tökre tedd a fiam születésnapját? Ha megkérlek tedd át másnapra a magadba roskadást.- szóltam rá ingerülten. Persze Alice rögtön rákezdett, hogy csak magammal tudok foglalkozni, és nem tudom elviselni, ha másról megy a téma. Ez nem igaz, de a fiam fontosabb Bellánál! Szerencsére megérkeztek a férjemék, ezért a vitát felfüggesztettük bizonyos időre! Amint beléptek elragadtam a fiamat, és átöltöztettem a jelmezébe. A jelmeze nem lehet másmilyen, mint egy Harrys jelmez, mert ő a kedvenc szereplője. A homlokára rajzoltunk sebhelyet, feladtam rá a griffendéles egyenruhát, kezébe adtam a </span></span><span><span class="Apple-style-span">pálcáját, és feltettem a szemüveget. Tökéletes volt minden, márcsak a vendégek hiányoztak. Természetesen Alice mozgosította magát, ezért rögtön ellőtt pár képet, hogy ezt a napot megörökíthesse.</span></span><span>"*Majd hirtelen kővé dermedt és mereven bámult maga elé. Tudtuk mi történik. Látomása van. Csak pár másodperc múlt el, és máris felébredt a kábulatból. Szerencsére ebből Adam semmit nem vett észre.</span></span></div><div style="border-collapse: collapse; "><span>- Nekem muszáj elmennem valahova. Nem maradok sokáig - kiabált már a garázsból, én pedig köpni, nyelni nem tudtam. A saját húgom cserbenhagy a fiam bulija előtt pár perccel. Még mielőtt jól kitombolhattam volna magam megszólalt a csengő, ezzel a tudtunkra adva, hogy megérkeztek a vendégek.</span></div><div style="border-collapse: collapse; "><span><br /></span></div><div style="border-collapse: collapse; "><div><span><b><span style="font-weight: normal; "><b>Bella Swan szemszöge</b></span></b></span></div><div><span><b><span style="font-weight: normal; "><br /></span></b></span></div><div><span><b><span style="font-weight: normal; ">- Na gyere kicsi Jake elmegyünk egyet sétálni - csatoltam rá a pórázra a kis szőrgombolyagot. Még egyszer megerősítettem a cipőfűzőm, hogy elég erős legyen. Kulcsra zártam a házat, és lassú tempóban elkezdtem futni a kertváros utcáin, a kicsi Jacob-bal. Közben akaratlanul is végig tekintettem a szomszédaimon. Volt, aki édesen babusgatta gyermekét, és közben idétlenül gügyögött neki, meg egy anya, akinek már elege lett a gyerekei viselkedéséből.Volt, aki éppen nagyban veszekedett férjével, vagy egyedül ült a verandán, mert a kedvese nemrég szakított vele. De volt olyan is, akihez visszatért a Nagy Ő. Számtalan sok variációt láttam, de egyik sem volt olyan helyzetben, mint én. Egyiküknek se volt vámpír expasija, akit még mindig szeretek, és ez az érzés soha nem volt kölcsönös. Bella nem! Lezártad magadban a múltat. Nem gondolhatsz rájuk. Megerőltettem magam és a tekintettem az útra helyeztem. Egyenesen előre. Nem léphetek le a kijelölt utamról, ez esetben el kell kerülnöm a Cullenéket, és Carly-val is el kell, majd beszélgetnem, hogy vegyen vissza ebből a nagy barátkozásból. Más esetben soha nem tennék ilyet, sőt már most is marja a szívemet a bűntudat, de nem akarom, hogy ő is úgy csalódjon, mint én. Csak megakarom védeni attól, hogy őt is magára hagyják. Szememet akaratlanul is szúrni kezdték a forró, sós könnyek, de szerencsére sikerült visszatartanom őket. Végül egy aranyos kis parkban kötöttem ki. Lecsatoltam kicsi Jake-et a pórázról, és ő már szaladt is, hogy elkapjon pár pillangót, és madarat. Én elhelyezkedtem az egyik tölgyfa padon, és ittam egy kortyot a üvegemből. Hátra hajtottam a fejem, és élveztem a nap édes fényét. Magamba szívtam annyi D vitamint, amennyit tudtam, és megfeledkeztem a külvilágról. Egyszer csak valaki eltakarta előlem a világot megvilágító bolygót, és én résnyire nyitottam a szemem, hogy megnézzem ki az az ütődött, aki megzavarja a relakszációm.</span></b></span></div><div class="im"><div><span><b><span style="font-weight: normal; ">- Mit keresel te itt? - pattantak fel rögtön a szemeim, és döbbenten bámultam a semmiből előtűnt ismerősömre.</span></b></span></div><div><span><b><span style="font-weight: normal; "><br /></span></b></span></div><div><span><b><span style="font-weight: normal; ">*Ancsa tollából. </span></b></span></div></div></div></span>Alexis Diamondhttp://www.blogger.com/profile/01051756505770125301noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-9083573671055838190.post-90969080416794827522010-12-19T08:23:00.000-08:002010-12-21T12:16:25.017-08:005. A múlt boldogsága<div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: georgia, serif; border-collapse: collapse; ">Sziasztok!</span></div><span class="Apple-style-span"><span><div style="text-align: center; "><span class="Apple-style-span"><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse;">Egy kis késéssel de megérkezett a friss. 16 komi...hát én többre számítottam de mindegy. Kiraktam egy szavazást, hogy legyen e Felelősség 2. Eddig látom várjátok már. Még lesz egy pár feji nyugi, de már tervezem a következő részt aminek tiszta más lesz az alapja! Na mindegy majd később töbet is elárulok :) NAGYON örülnék a komiknak mint mindig. Emberek döntsünk rekordot! Jó olvasást Puszi Aly</span></span></div><div style="border-collapse: collapse; "><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; "><span style="font-weight: normal; "><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; "><span><span style="font-weight: normal; "><div style="display: inline !important; "><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; "><span style="font-weight: normal; "><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; "><span><span style="font-weight: normal; "><span class="Apple-style-span" style="margin-right: auto; margin-left: auto; font-family: georgia, serif; "></span><b><span class="Apple-style-span"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJrDuTkY03DbGCdWhh3dcHho3B0XjkSnxVd-ywbHQcqiUArOgUDapUJ-3Ywb_lHypCj8nbYaW3P6DcQnXOhDIw1Y2ZGbxNe6XfFE_YIE7mpbi8cy4JYl9ipKS83DS9B_jmJ2dOp_YEbjA/s320/Miss-Mackenzie-3-mackenzie-foy-15987497-1200-1800.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 214px; height: 320px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5553231933177121266" /></span></b></span></span></span></span></span></div></span></span></span></span></span><b><span class="Apple-style-span">Edward Cullen szemszöge</span></b></div></span><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span><b><br /></b></span></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span>A fák összemosódtak a látóteremben, a lábam pedig alig érintette az avart. Csak Bella arca lebegett a szemem előtt, és az, hogy nem sokára újra láthatom. El sem hiszem, hogy több héten keresztül egy városban laktam életem szerelmével úgy, hogy nem is tudtam róla. Alig egy karnyújtásnyira. Már hallottam az országút zaját, ezzel együtt az erdő is ritkulni kezdett körülöttem. Most a belváros vagy a kertváros felé vegyem az irányt? Nem úgy ismerem Bellát, mint aki oda lenne a nyüzsgő autókért, és az éjjel-nappali életért. Hangtalanul közelítettem meg a békés családi városrészt, és azon agyaltam vajon melyik házban élhet Bella. Végül emberi tempóban sétálgattam a házak között, amikor végre csoda történt.. Egy fehér kis postaládára, rózsaszín festékkel ennyit írtak: <i>Bella Swan és Caitlyn Dwyer</i>. Körülnéztem hátha van ártatlan szemtanú, de a szerencse ez alkalommal nekem kedvezett. Elrugaszkodtam a talajtól és beugrottam a nyitott ablakon. Hála a vámpírlátásomnak mindent tökéletesen szemügyre tudtam venni. Az egész helyiségben a lila dominált, még az ágy rácsa is halvány lila volt. Az ágytakaró sietősen megigazítva, a párnák csak úgy rádobálva. De mindegyiknek olyan fantasztikus illata van. Az ággyal szemben egy kis szépítkező asztal áll, ami tele van ékszerekkel és egyéb kiegészítőkkel. És egy képpel. A téli tájba beleveszett a hófehér pad, amin egy vigyorgó kislány ült. Halvány rózsaszín kabátja kitűnt a természetből, a lábán pedig jégkorcsolya feszített. Ha nem lettek volna kékes-zöld szemei, elhittem volna, hogy a képen Bella gyermekkori énét látom. Valószínűleg ő lehet a húga, akiről Alice beszélt. Visszaraktam a képet és tovább folytattam az utam a mese szép házban. Egy csomó kép díszelgett a falon, de mégis inkább Carly képe nézett vissza rám. Bella érettségi képén - amit a Phoniex-i évkönyvben találtam meg - őszintén meglepődtem. Nem azt az élettel teli lányt láttam, akit megismertem. Mint egy üres ház, ami lakatlan és lebontásra vár. A gyönyörű csokoládé barna írisze üres volt. Az a régi csillogás, amit annyira szerettem eltűnt belőle. Nem bírtam tovább nézni, így visszaraktam a helyére és a nappali felé vettem az irányt. A lépcsőn hangtalanul közlekedtem, amikor meghallottam egy ismerős dallamot. Zongora szó volt, még hozzá az én kezem által használt zongorából származtak. A kanapén szétterülve viszont megláttam Őt. Egy kék paplannal volt betakarva, és a csapzott haja elfedte előlem mese szép arcát. Finoman kisimítottam arcából a haját, nehogy felébresszem ezzel. Bőre mályvacukor puhasága, mintha felmelegítette volna jéghideg kezemet. Percekig, vagy talán órákig csodáltam a halk szuszogását, és lehengerlő szépségét. Magamban elmerengtem, hogy miként lehet valaki ennyire gyönyörű. Akár egy angyal aki csak azért szállt a földre, hogy az én életembe fényességet hozzon, hogy meglássam az én jelentéktelen életem értelmét. Nem tudom elhinni, hogy valaha Ő az enyém volt és én saját akaratomból dobtam el magamtól. Igaza volt Alice-nek hatalmas hibát követtem el akkor, amikor nem hallgattam rá. Megbántam minden egyes szavamat, amivel bántottam Bellát. Azt hittem talál magának mást, akivel boldog lehet, de úgy néz ki az Ő agyában tényleg másképp működnek a dolgok. Állandóan meglep a reakcióival és a cselekedeteivel. Nem is lehet összehasonlítani a többi emberrel, hiszen ő egyedi. Nincs párja a földön, sőt még hasonlóval se találkoztam az elmúlt száz évben. Aztán valami megcsillant a hold fényben. Finoman kiemeltem az ezüst láncot a fehér kezéből, majd megcsodáltam azt. Nem volt benne semmi különös csak egy aprócska ovális alakú medál csöngött rajta. A belseje viszont sokkal érdekesebb volt. Csak egy aprócska kép volt, amint ketten szerelmesen öleljük egymást. Az agyamba leperegtek a nyári emlékek amikor Bellának adtam ezt medált, hogy mindig emlékezzen az együtt töltött időre. Úgy látszik, hogy amikor elmentem ezt elfelejtettem elrakni. Óvatosan visszacsúsztattam a tenyerébe és nyomtam egy csókot a homlokára. Már nyitottam is ajtót, amikor a szél kifújt valamit a kandallóból. Egy félig megégett levél volt, amire az én kézírásommal ennyi volt írva: <i>Vigyázz magadra!</i></span></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span><br /></span></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span><b>Bella Swan szemszöge</b></span></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span><br /></span></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span>Fáradtan kapcsolgattam az adókat a plazma TV-én, de semmi nem kötött le. Végül egy hülye brazil szappanoperánál álltam meg. Én már ott elvesztettem a fonalat, hogy Esmeralda megcsalta Santiágót, aki nem szereti, hanem helyette Paulinát szereti, akinek van három gyereke Esmeralda öccsétől. Jó kis agymozgató műsor lett volna, ha vettem volna a fáradságot, hogy odafigyeljek. Már a harmadik tál kukoricáért indultam, - na meg valami DVD-ért - amikor megszólalt a csöngő. Felkaptam az egyik fürdőköntöst, hogy még se egy szál bugyiba álljak a világ elé.</span></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span>- Jó napot uram! Miben segíthetek? - dőltem neki az ajtófélfának, amikor megláttam a jól öltözött postást, kezében egy nagyobb karton dobozzal.</span></div><div class="im" style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><div><span>- Jó napot kívánok! Isabella Swan-t keresem, egy csomagot kell neki átadnom - mondta hivatalos hangon. A doboz elkezdett ugatni, majd kiesett a pasas kezéből és kiugrott belőle egy édes szőrgombolyag, majd rám vetette magát. Kicsi rózsaszín nyelve megtámadta az arcomat és én a nevetéstől, majd megfulladtam.</span></div></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span>- Jaj, elég. Te kis rosszcsont elég, nem hallod? - kiabáltam nevetve és szemügyre vettem. Kistermete olyan ellenállhatatlanná tette, hogy majd megzabáltam. Megsimogattam aranybarna bundáját és vissza fordultam a kiszállítóhoz.</span></div><div class="im" style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><div><span>- Kitől jött ez az édes csöppség? </span></div></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span>- Egy bizonyos Jacob Black küldte. Jaj, majdnem elfelejtettem, küldött egy levelet is önnek - nyújtott át egy halvány rózsaszín borítékot, amire csak ennyi volt írva <i>Bells-nek</i>. Kifizettem a postást és előhalásztam valami ételféleséget az új házi kedvencünknek. Miután elétettem a főfogást, izgatottam kezdtem el bontogatni a levelet.</span></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span><br /></span></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span><i>Kedves Bella!</i></span></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span><i><br /></i></span></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span><i>Huh ez mennyire nem én vagyok. Gondolom, egy kicsit haragszol, hogy nem kerestelek meg előbb. Az az igazság, hogy semmi jó kifogásom nincs. Valamiért, azt éreztem, hogy neheztelsz rám vagy mit tudom én. Nagyon hiányzol ám Bells. Nélküled uncsi az élet La Push-ba. Nincs kivel motoroznom és hülyülnöm. A falka többi tagja csajozik és nincs idejük, hogy velem lógjanak. Már kezdek megőrülni a sok nyálcserétől. Örülsz az ajándéknak? Nem rég találtunk a járőrözés közben. Kicsi Jacob-nak hívták, amíg nálunk volt. De kikérem magamnak miben hasonlítok én egy bolyhos szőrgombolyagra? Na jó, igaz, hogy néha én is kutyává változom de akkor sincs semmi közös bennünk! Na jó térjünk a lényegre tudom, hogy untatlak.Hogy mire kaptad a pici énemet? Hát hagy tudassam veled, hogy nem sokára karácsony és valamivel muszáj volt meglepnem Clary-t. Na meg kell, hogy legyen egy házőrző. Amúgy, hogy van az én kedvenc keresztlányom? Szeretném, majd megtanítani pár trükkre, hogyan vigye az őrületbe a nővérét. Most lehet, hogy tolakodónak tartasz, de nem menekítenél ki ebből a megszokott kerékvágásból? Még jártam Washington határain kívül is és neked is jól jönne egy kis vidámság. De ha nem aktuális, én megértem. Hiszen csak, egy régi barát vagyok, aki könnyen pótolható. Na jól van nem színészkedek itt többet. Az ajánlatom érvényes! </i></span></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span><i><br /></i></span></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span><i>Ölel Jake</i></span></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span><br /></span></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span>Rosszallóan megcsóváltam a fejem, miközben az arcomon boldog mosoly virított. Miután apával megbeszéltük, hogy anyához költözök egy időre, Jake és én eltávolodtunk egymástól. Először hetente, majd havonta, míg végül évente váltottunk egy-egy telefont. Emily és Sam esküvőjén voltam utoljára La push-ban. Az az igazság, hogy rettenetesen hiányoznak a skacok. Paul csípős beszólásai, Jared jó tanácsai, na meg Embry és Quil hülye poénjai. Jaj, már ha rá gondolok, megfájdul a fejem. De amúgy őket bírom a legjobban az egész falkából. Na persze csak Jacob után. Gyorsan visszaírtam neki, hogy várom az ünnepekre. De persze csak, ha hozz megfelelő ajándékokat. Gonoszan elvigyorodtam erre a gondolatomra. Amikor végeztem szépen megcímeztem, csak nem szökdécselve dobtam be a postaládámba. Az utcába pont akkor fordult be a sárga iskolabusz, és a gyerekek sorjában szálltak le és mosolyogva futottak a szüleik karjába. Carly is köztük volt és már rohant is felém, mint valami puskagolyó. Leguggoltam, hogy egyenlő magasságban legyen a fejünk, és akkor beleugrott a karjaimba. Valamiért nagy késztetést éreztem, hogy megvédjem ezt az ártatlan kislányt a világ elől, és csak akkor vagyok nyugodt, ha látom, hogy jól van.</span></div><div class="im" style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><div><span>- Képzeld Jacob bácsi küldöd egy kis meglepit - újságoltam neki boldogan mire felragyogott a szeme.</span></div><div><span>- Téyleg? Mi az? Megnézhetem? - záporoztak belőle a kérdések, és egyre izgatottabb lett.</span></div></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span>- Inkább ki az, és menj ott van a konyhában - mire ezt kimondtam, már el is tűnt a szemem előtt. Még mielőtt beértem volna hallottam egy öröm sikítást és az arcomra kiült a boldogság.</span></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span>- Bella nézd ez egy kutyus hát nem aranyos? Megtartjuk? Ugye igen? Nézd már neve is van! - Mutatta meg a nyakörvén lévő kis bilétát és a mellette lévő papír fecnit.. Alig tudtam visszatartani a nevetésem. <i>Ha kicsi Jake-nek nevezed el a kutyust teljesítjük egy kívánságodat! A bilétát már elintéztük mint láthatod ;)</i></span></div><div class="im" style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><div style="text-align: right; "><span><i> A jóképű Quil és Embry</i></span></div><div style="text-align: left; "><span><i>u.i. A pláza területe nem tartozik a kívánságok közé!!!</i></span></div></div><div style="text-align: left; font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span>- Üdvözlünk a családban kicsi Jake, reméljük hosszú életed lesz - simogattam meg az újdonsült családtag fejét, aki rendkívül emlékeztetett a névadójára.</span></div></span>Alexis Diamondhttp://www.blogger.com/profile/01051756505770125301noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-9083573671055838190.post-36632095527922158132010-12-17T04:10:00.000-08:002010-12-18T12:02:46.704-08:004. A remény szikrája<div style="text-align: center;">Sziasztok :)</div><div style="text-align: center;">Sajnálom, hogy tegnap nem volt friss de úgy belemelegedtem az olvasásba. 17 komi gyűlt össze emberek 17! Na és mellesleg 35 rendszeres olvasó (L) Nagyon boldog vagyok. Most ez per pillanat nincs lebétázva, mert senkit nem tudok megkérni. Végül is így mindenkinek meglepetés lesz a tartalma. Holnapi frissről semmi biztos mert megyünk Pestre ajándékot és bútort vásárolni. A téli szünetben költözünk, így a frissek száma is kevesebb lesz :( </div><div style="text-align: center;">Na jó van menjetek olvasni. Rekordot döntünk emberek? :D</div><div style="text-align: center;">Puszi Alicy</div><b><div style="text-align: center;"><b><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZT0AP_LsE1N1DWrf4KFzLTWQ0uGUBVq4zKsOLxz3obSshYed6Kf6QqpSIfwElsG906kyigE8dqCOo_-mzp76gTv5wqxJmcFyVKTA0EjKAm3gvHnaq9mcPTFinai60OBg4yLqyxcYHmcA/s320/Kristen-Stewart-Rob-Pattinson-Twilight-Harpers-Bazaar-December-2009-4.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5552114089414981298" /></b></div>Alice Cullen szemszöge</b><div><br /></div><div>Csak bámultam az elsuhanó terepjárót és nem tudtam felfogni a történteket. Az első és legfontosabb dolog, hogy Bella Oxfordban van. A második pedig, hogy van egy húga - vagy lánya, aki elég szoros kapcsolatot ápol az unokaöcsémmel. És most, hogy újra láthattam már biztos vagyok benne, hogy hatalmas hibát követtünk el. Az arca, amikor meglátott mintha életre kelt volna. Akármennyire is próbálja felvenni a jéghercegnő szerepét nem megy neki. Én átlátok rajta, és tudom, hogy szenved, és az a legrosszabb az egészben, hogy miattunk. Az idióta bátyám miatt elvesztettem az egyetlen barátnőmet. De majd ő rendbe hozza amit elrontott. Nem érdekel mibe kerül de muszáj visszaszereznünk Bella bizalmát, mert én nem fogadok el mást Edward párjaként. Megfogtam Adam kezét és elindultunk az én szépséges Porshe-ém felé. Hirtelen megtorpantam mert látomásom lett.</div><div><i>Egy kellemes kis szobába voltam, ahol legfőképpen a kék dominált. A falon sötétkék minták futottak fel, és a plafonból egy fekete pókháló féle és gömb alakú csillár lógott ki. A szépen elrendezett hófehér kanapén és egy lány feküdt, csukott szemekkel. Arca nyúzott, szemei alatt pedig alapozóval eltüntetett karikák húzódtak. Gesztenye barna csapzott hajából pár tincs az arcába lógott. Fáradtnak látszott, mint aki örök időre elakarna aludni de nem tud. És a szíve mélyén tudja, hogy nem bírná itt hagyni az élők világát. Valami szoros köti ahhoz a férfihoz, aki nem akarja magának. Nem akar vele lenni örök időkig, nem akarja, hogy az legyen ami Ő. A szíve szakad meg ha visszagondol a csibészes féloldalas mosolyára, lehengerlően gyönyörű arcára vagy csak a dallamos hangjára. De most mégis megteszi, mert szenvedni akar. Hiszen nem volt elég jó neki. Egy ilyen jelentéktelen embernek, az állítása szerint szenvednie kell. Nagy nehezen résznyire nyitja csoki barna szemeit és rátekint az előtte lévő koromfekete szekrényre. Feltápászkodik a kényelmes kanapéról és odabotorkál, majd levesz a polcról egy régi fadobozkát. Lefújja róla a vastag portakarót és felemeli a - számára - kincseket rejtő fedelet. A tetején lévő, CD-ét berakja az ujjónnal vásárolt lejátszó rendszerbe és a szobát elönti a zongora szó. Egy érzelemmentes arccal odalép a sistergő kandalló mellé, majd még egyszer végig tekint a Forks-i múltján. A szeméből könnyek kezdenek el hullani, de most nem veszi az erőt, hogy vissza tartsa őket. Odaguggol a lángok mellé majd egy mozdulattal bedobja a képeket a tűzbe. A szemeit mintha rabul ejtették volna, úgy nézte végig, hogy égnek el a Cullen családdal együtt töltött percei. Persze, tudta, hogy az agyából sose tudja majd száműzni azokat a képeket. Mert azok örökre az emlékeibe vésték magukat...</i></div><div>- Alice néni jól vagy? Hahó? - hadonászott a kezével Adam a szemem előtt.</div><div>- Persze kicsim, gyere menjünk haza - mosolyogtam rá, és beültettem az első ülésre - hogy én még ezért mit kapok majd otthon. Tudtam, ki láttam és, hogy mit csinált. Bella menekül a múltja elől. Na meg előlünk. Elégeti a fényképeit, hogy ne legyen több tárgyi emléke rólunk. Pedig még találkozni fogunk Bella Swan akár tetszik akár nem - döntöttem el magamban, és rákanyarodtam a bekötő útra. Nem sokára már ki is tűnt a fák közül a hatalmas villa, amit mi az otthonunknak hívhatunk. Beálltam Edward Volvo-ja és Carlise Mercédesze mellé a garázsba és a karjaimba kaptam Adamot, hogy legyen mivel megvédenem magam. Óvatosan résnyire nyitottam az ajtót és bekukucskáltam a nappaliba. Ritka pillanatok egyikének voltam szemtanúja, mert az egész család a nappaliban volt. Amint Rose észrevett, villámokat szóró szemekkel indult el felém. Jazz pillanatok alatt előttem termett és egy figyelmeztető morgás szalad fel a mellkasából. Nővérem farkasszemet nézett szerelmemmel aki állta a tekintetét.</div><div>- Most pedig Alice miért nem szóltál, hogy van valami a fiammal? Ha jól tudom én vagyok az anyja és nem te - morogta, de még mindig nem engedte el fivére pillantását.</div><div>- A osztályfőnöke telefonált. Azt mondta volt egy kis incides az ebédnél és, hogy egy hozzátartozója fáradjon be. Mivel te és a drágalátos férjed jól elvoltatok. Csodálkozok is, hogy megvan még a ruhátok - mondtam a végén már gúnyosan. Esme odasuhant mellém és átvette az unokáját, hogy megetesse. Szuper így legalább beszámolhatok a történtekről. </div><div>- Üljetek le van egy kis mondani valóm - Ed egy nagy sóhaj kíséretében visszahuppant a kanapéra, Rosalie pedig Emmett karjaiba foglalt helyet.</div><div>- Bátyus ez most téged is érint. Létszíves egy kicsit kelj életre, mert különben nem osztom meg veled, hogy kivel találkoztam az iskolába - ültem bele Jasper ölébe és keresztbe fontam a karjaim a mellem alatt. </div><div>- Diákokkal? Tanárokkal? Pedofilokkal? - találgatott kaján vigyor közepette Em. Felesége már emelte is a kezét, és akkorát csapott férje tarkójára, hogy az lerepült a kanapéról. Szerelmem és én hangosan nevetni kezdtünk és Edward is megeresztett egy halvány mosolyt.</div><div>- Na elég hülyeségekből. Gondolom tudjátok ki Adam barátja Carly? - mindenki egy aprót bólintott, Em pedig megint nem szalasztotta el az alkalmat a tréfához.</div><div>- Barátja vagy barátnője? Huh nem is tudtam, hogy a fiam már csajozik. Látszik, hogy én vagyok az apja - húzta ki magát büszkén, Rose pedig a tenyerébe temette a fejét, szégyenébe. Én csak égnek emeltem a szemem a bátyám hülyeségén.</div><div>- Ha ennyire nem akarjátok megtudni, hogy ma találkoztam Bellával akkor már megyek is - pattantam fel és elindultam az emeletre. Még alig tettem meg egy lépést már is szembe találtam magam kedvenc bátyámmal.</div><div>- Mond, hogy vámpír létemre rosszul hallottam és nem Belláról beszéltél - suttogta megtörten. Utálom ha kérdőre von és ezt ő is nagyon jól tudja.</div><div>- Sajnálom Edward de jól hallottad. Bella a városban van a húgával Carly-vel, aki hivatalos a szombati partira - néztem mélyén a topáz színű szemébe amibe most színtiszta szerelem és költözött. Amikor viszont megmutattam neki mi történt a folyosón a szerelem mellé még két érzés költözött: önmarcangolás és sajnálat. A lelki fájdalomtól a lábai felmondták a szolgálatot. Óvatosan átkaroltam az egyik kezemmel a vállát és biztatóan rámosolyogtam.</div><div>- Kitaláltam valamit amivel rendbe hozhatod azt amit elrontottál. De ahhoz, hogy működjön hallgatnod kell rám. Megérteted? - tartottam fel a mutató ujjam. Bólintott majd megölelt. </div><div>- Elmehetek hozzá Alice tábornok? - kérdezte és felvillantotta azt az utánozhatatlan féloldalas mosolyát, amit már lassan öt éve hiányol az egész család.</div><div>- Menj, de ha meglát... - a mondat végén megmutattam milyen jól szórakoznánk mi a plázába. A szemei tágra nyíltak és hangosan nyelt egyet. Ezen már hangosan nevetnem kellett és nem csak nekem hanem az egész család boldogabb volt. Teljesen csak akkor leszünk boldogak, ha Bella is a Cullen család tagja lesz. Még mielőtt Edward kiugrott volna az ablakon és bevetette volna magát az erdő sűrűjébe láttam valamit megcsillanni a szemébe. A remény szikráját...</div>Alexis Diamondhttp://www.blogger.com/profile/01051756505770125301noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-9083573671055838190.post-77555907889809974972010-12-16T04:04:00.000-08:002010-12-17T05:18:05.006-08:003. Csak adj egy percet!<div style="text-align: center;">Sziasztok!</div><div style="text-align: center;">A rekord újra megdőlt :) 14 komi a mostani állas és 29 o.O rendszeres olvasó(Előbb csak 27 volt...) Nagyon szépen köszönöm (L) Jaj nekem ez az első feji ami tetszik az összes közül. Persze minta olyan sok lenne xD Na jó van befogom mert túl sokat jártatom a szám. De már ez megszokott nem? Ugye most is megajándékoztok pár komival? *.*</div><div style="text-align: center;">Jó olvasást! Puszi Alicy </div><br /><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMdR2o1oxa531ZnjSJ89r7IbOhyphenhyphenBEagaugnXKFr8bz_kC97zK144fPDedhfRJg3p-hx9pw2azl9wEBiBs1BvPy8c6DjlKQ5MpL5FINzz2pslm_OPYEKcSXcRu8ihKMc1-uDZ0DRdAnQ_U/s320/normal_bella%257Ealice.png" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 318px; height: 266px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5551331312791981058" /><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; "><blockquote class="gmail_quote" style="margin-top: 0pt; margin-right: 0pt; margin-bottom: 0pt; margin-left: 0.8ex; border-left-width: 1px; border-left-style: solid; border-left-color: rgb(204, 204, 204); padding-left: 1ex; "><span><span class="Apple-style-span">Gyorsan beálltam az első szabad helyre, és szinte kipattantam a kocsiból. Ennek köszönhetően - na meg a két ballábasságomnak is - szépen megismerkedtem az aszfalttal. Szitkozódva poroltam le magam, és megköszöntem magamnak, hogy reggel nem az öt centis magassarkúmat vettem fel. Az iskola üres volt, csak pár takarítónő volt a folyosókon, ebből pedig arra következtettem, hogy vagy még órák vannak vagy már vége a tanításnak. Nagy nehezen felmásztam a harmadik emeletre ahol a padon megláttam a húgomat és egy szőkés barna kisfiút akik tele voltak ételmaradékkal. Amikor Carly meglátott bűnbánóan lehajtotta a fejét, de most nem hatott meg. Csípőre tettem a kezem és várakozóan néztem rá.</span><div class="im"><div><span class="Apple-style-span">- Caitlyn mit csináltál? - próbáltam megőrizni a nyugalmam, nehogy elvesszem a fejem és olyat tegyek amit még megbánok. Végre felemelte a fejét és a szemeibe bűnbánás csillogott.</span></div><div><span class="Apple-style-span">- Hét tudod van az lány Holly, aki harmadikos és az ebédnél... - kezdte volna, de abbahagyta és a hátam mögé tekintett. Ekkor meghallottam azt a hangot amit utoljára a végzetes szülinapi bulimon hallottam.</span></div><div><span class="Apple-style-span">- Bella? - megfordultam a tengelyem körül és szembe találtam magam a volt legjobb barátnőmmel aki szó nélkül lépett le. A gyűlölet helyett viszont hatalmas örömet éreztem és legszívesebben a nyakába ugrottam volna. De ő megelőzött. A következő pillanatban már a kőkemény hideg karja átfonta a nyakam körül és a fejét a vállamba temette. Kétségek közt simultam bele az ölelésébe. Olyan jó volt viszont látni - és ölelni - őt, de sajnos nem változtatott a tényeken. Az idilli pillanatunkat egy torokköszörülés szakította meg.</span></div><div><span class="Apple-style-span">- Miss Swan és Miss Cullen kérem fáradjon be az irodámba - szólalt meg Mrs. Jonhson és félre állt az ajtóból. Elengedtem Alice-et és még egy csúnya pillantást küldtem a húgom felé majd a törpével a nyomomba beléptem a tanári irodába. </span></div></div><div><span class="Apple-style-span">- Üljenek le kérem - mutatott a két székre. Miután leültünk, ő is elfoglalta a helyét a gyönyörű kézzel faragott íróasztala mögött. Összefont ujjait az asztallapra helyezte, és láthatólag küszködött a szavakkal. Pár perc hallgatás után végre választ kaptunk miért kell átesnünk ezen a beszélgetésen.</span></div><div class="im"><div><span class="Apple-style-span">- Ma ebédnél Adam kajacsatát kezdeményezett. Nem tudom mi történt vagy, hogy csak annyit láttam, hogy Carly volt az első aki tele volt étellel - mondta komolyan. Majdnem felnevettem, de hála égnek sikerült vissza fognom magam.</span></div><div><span class="Apple-style-span">- Most akkor azért mert Caitlyn volt az első áldozat ebből arra következtetnek, hogy ő is benne volt ebben a felfordulásban? - kérdeztem hitetlenül. </span></div><div><span class="Apple-style-span">- Mint mondtam nem tudok semmi konkrétumot. Csak annyit amennyit elmondtam. Miss Cullen szeretném ha megbeszélné a nővérével, hogy az ilyen viselkedést nem díjazzuk erre felé - fordult Alice felé, aki csak egy bólintással jelezte, hogy értette az üzenetet - Remek, akkor lenne itt még valami. Úgy vélem, hogy ebben a pár hétben Carly és Adam elég közel kerültek egymáshoz, és ezzel Carly magatartása sokat romlott. De nem ez az egyetlen észrevételem. Tudják első osztályba ahhoz vagyok hozzászokva, hogy a lányok és a fiúk, ellenségeik egymásnak. De Adam és Caitlyn között nem észlelem ezt az rivalizálást. Nem azért mondom mert baj lenne csak nem szeretnék egyszer arra ébredni, hogy a 6-7 éves gyerekek már mélyebb érzelmeket táplálnak egymás iránt - kikerekedett szemekkel <wbr>vizslattam az előttem ujjait törögető tanárt. Nagy nehezen kinyögtem azt a fél mondatot amit én se gondoltam komolyan.</span></div><div><span class="Apple-style-span">- Úgy érti, hogy Adam meg Carly... - indokosan félbehagytam a mondatot. </span></div><div><span class="Apple-style-span">- Igen úgy - mondta halál komolyan. </span></div><div><span class="Apple-style-span">- Hát biztosíthatom róla tanárnő, hogy nem lesz semmi féle kapcsolat a húgom és Adam között. Magam tanúskodok róla - mondtam és már indultam is a kijárat felé. Alice az egész beszélgetés alatt nem szólt egy szót se.</span></div><div><span class="Apple-style-span">- Köszönöm, hogy befáradtak, és remélem többet nem kell ilyen körülmények között találkoznunk - szólt utánunk Mrs. Jonhson. Még köszönés képen biccentettem és kiléptem a folyosóra -nyomomba Alice-el.</span></div></div><div><span class="Apple-style-span">- Bella, kérlek beszéljük meg - nyögte elfúló hangon. Megtorpantam, de nem fordultam felé.</span></div><div class="im"><div><span class="Apple-style-span">- Miről kéne beszélnünk? Volt alkalmad velem beszélni nem is kevés. De te még egy <i>viszlát</i>-ra se voltál képes. Tehát nincs miről beszélnünk - mondtam keményen, és szembe fordultam vele. Arcát látva összefacsarodott a szívem. Aranyos őzike szemei most szomorúsággal voltak tele. A szemei alatt megduplázódtak a lila karikák. A ruhái feketék és szürkék voltak, mintha nem is az a lány állna velem szembe akit megismertem.</span></div><div><span class="Apple-style-span">- Én megtudom magyarázni. Csak hallgass meg. Nem kérek többet pár percnél - könyörgött, és biztos voltam benne, hogy ha tudna már rég sírni.</span></div><div><span class="Apple-style-span">- Alice neked nem volt rám egy perced se akkoriban. Akkor nekem miért legyen? - tettem fel a költői kérdést. Legbelül nagyon kíváncsi voltam mivel tudja indokolni az eltűnését, de a méltóságomat se akartam elveszíteni.</span></div><div><span class="Apple-style-span">- Mert szeretném vissza kapni a legjobb barátnőmet. Most kaptam még egy esély rá, és nem akarom elszalasztani - nézett rám könyörgően.</span></div><div><span class="Apple-style-span">- Sajnálom Alice - ráztam meg a fejem és próbáltam visszatartani a feltörekvő könnyeim. Nem az volt, hogy nem akartam neki megbocsátani. Nem. Már rég megbocsájtottam neki. De nem akartam magamhoz senkit közel engedni magamhoz, hogy aztán majd miattam szomorkodjanak. Majd elfelejtenek, és élik tovább életüket. Nagy léptekkel elindultam a várakozó gyerekek felé, majd szó nélkül megfogtam a húgom kezét és elkezdtem húzni magam után. Csak egy szóval tudom jellemezni, hogy mit csinálok: elmenekülök. Elmenekülök a barátnőmtől, elmenekülök a problémák elől. De ebben a helyzetben nem tudok mást tenni. A parkolóban kinyitottam Carly-nak a hátsó ajtót, és amikor már én is bent ültem a gázra adtam. Még a vissza pillantótükörbe láttam egy picinyke törpe lányt, és egy kisfiút ahogy bánatosan bámulnak utánunk. Még egy utolsó pillantást vettetem rájuk és befordultam a a sarkon. Egész úton csöndbe voltunk csak a rádióba adtak valami zenét, amit nem ismertem.</span></div><div><span class="Apple-style-span">- Bells, elmehetek szombaton Adam bulijára? - kérdezte félénken mikor már elhaladtunk az ismerős házak mellett. Két énem viaskodott egymással. Az egyik nem akarta elengedni, mert nem akarta, hogy a Cullenék behálózzák őt. A másik viszont azt hajtogatta, hogy ne őt büntessem. Döntésképtelen voltam, hiszen mint két érv helyes volt.</span></div></div><div><span class="Apple-style-span">- Még nem tudom, kicsim. Alszok rá egyet, oké?</span></div><div class="im"><div><span class="Apple-style-span">- Oké</span></div><div><span class="Apple-style-span">- Szeretnél átmenni egy kicsit Emily-ékhez játszani?</span></div></div><div><span class="Apple-style-span">- Igen! - kiáltott fel boldogan. Én is megeresztettem egy halvány mosolyt és megálltam a barátnőmék háza előtt. Carly kipattant és integet egyet majd befutott a házba. Rövid ideig bámultam utána, majd egy nagy sóhaj közepette beparkoltam a garázsba. Felkaptam a táskámat az anyós ülésről, és erősen bevágtam a kocsi ajtót. Amint beértem a házba levágtam magam a kanapéra és becsuktam a szemem. Próbáltam kiűzni a fejemből a "rémképeket", kevés sikerrel. Akkor gondolkodjunk logikusan. Ha Alice itt van akkor Jasper is. Jenny azt mondta, hogy Adam anyukája szőke és természetfelettien gyönyörű. Oké, akkor Rose és Em is itt van. Akkor vajon mennyi az esélye, hogy Carlisle és Esme külön legyenek a családjuktól? Kétségkívül semmi. És ha mindenki itt van akkor valószínűleg ő is a városban van. Szuper, legkevésbé is arra van szükségem, hogy találkozzak az ex-pasimmal akit még mindig tiszta szívemből szeretek. Résnyire nyitottam a szemeim, és észrevettem egy kicsi fadobozkát. Jól tudtam mi lakozik benne és, hogy honnan van. Na meg azt is, hogy kitől. Hirtelen - és meggondolatlan - ötletből vezérelve levettem a polcról a poros régi dobozkát és a kandalló mellé guggoltam. Még egyszer átnéztem a sok emlékképet, a CD-ét és az ajándékaimat. A CD-ét betettem a lejátszóba és a szobát megtöltötte a lágy zeneszó. A könnyimnek is utat engedtem, most utoljára majd az összes képet bedobtam a tűzbe, ezzel végig nézve, hogy égnek el az életem boldog percei.</span></div><div style="font-size: 16px; font-family: Georgia, serif; "><br /></div></span></blockquote></span>Alexis Diamondhttp://www.blogger.com/profile/01051756505770125301noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-9083573671055838190.post-24231347741056028382010-12-15T05:09:00.000-08:002010-12-15T14:18:14.881-08:002. Kajacsata<div style="text-align: left;"><blockquote class="gmail_quote" style="margin-top: 0pt; margin-right: 0pt; margin-bottom: 0pt; margin-left: 0.8ex; border-left-width: 1px; border-left-style: solid; border-left-color: rgb(204, 204, 204); padding-left: 1ex; "><div class="im" style="text-align: center; "><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; ">Sziasztok!</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse;">Köszönöm szépen a 12 komit (L) Megdöntöttétek a rekordotokat :P Most is lehet próbálkozni. Szepy köszönöm, hogy halhattad a panaszaimat, tudom hogy kibírhatatlan vagyok :D És a bétázást is köszi. Lehet, hogy holnap lesz friss mert most az ágyat nyomom. De betegen nehezebb összeszedni a gondolataim. A fejit küldöm a 12 komizónak és a 24 rendszeres olvasómnak :) Komikat kapok? *.* </span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse;">Puszi Aly</span></div></div><div class="im" style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; font-family: Georgia, serif; font-size: 16px; "><b><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCgqao3ZJnzjVU-i5DNEbcoIxiuinrH4OhvhXS3sbeTsRD5iyP4xdQ_4PtvFaqg3gzCkVLmAwtw4_vW1AE0cOCj6SnE5GvwP6U3V9pZk4XKEXsdRC74tV7H3KjeasjJBnj2aWrYgXM0is/s320/pl126.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 256px; height: 320px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5550980915457867810" /></b></div><div class="im" style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span class="Apple-style-span"><b>Caitly</b><b>n Dwyer szemszöge</b></span></div><div class="im" style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><b><span class="Apple-style-span"><br /></span></b></div><div class="im" style="border-collapse: collapse; "><div style="font-weight: normal; "><span class="Apple-style-span">- Szia Bells - szálltam ki a nővérem pezsgőszínű BMW-jéből. Még integetett nekem egyet majd elhajtott. Csöndbe indultam befelé miközben mellettem elhaladtak a nagyobb diákok. Néha meglöktek, vagy arrébb toltak és olyanokat mondtak, hogy "pisis" vagy "dedós". Nem volt kedvem vissza szólni. Lehorgasztott fejjel rugdostam a kavicsokat míg nem hallottam meg egy ismerős hangot.</span></div></div><div style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span class="Apple-style-span">- Carly! - futott oda hozzám Adam. Amint felnéztem rá arcomon egy hatalmas boldog mosoly ült. Rövid ideje ismerjük egymást, de én már a legjobb barátomnak tartom - na persze csak Emily mellett.</span></div><div class="im" style="font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><div><span class="Apple-style-span">- Szia Adam. Mi újság? - kérdeztem tőle mikor már beértünk az épületbe. </span></div><div><span class="Apple-style-span">- Hát tudod anyukám beleegyezett, hogy születésnapi bulit tartsak - mondta szégyenlősen - És azt szeretném kérdezni, hogy eljönnél?</span></div><div><span class="Apple-style-span">- Persze, szerintem a tesóm is megengedi. Mikor is lesz?- raktam el a táskámba a meghívót és beraktam a szekrénybe a meleg fehér kabátom. Adam követte a példámat és utána együtt sétáltunk be az osztályba.</span></div><div><span class="Apple-style-span">- Holnap, vagyis pénteken.</span></div><div><span class="Apple-style-span">- Oké, na és még kik jönnek? - tudakoltam mikor már a helyünkön ültünk. </span></div><div><span class="Apple-style-span">- Hát Matt, Will, Chris, David,az ikrek Ronnie és Bonnie, na meg Emily - sorolta. Örültem, hogy nem én leszek az egyetlen lány aki meglátogatja Cullen-néket. Találkoztam már Adam nagymamájával amikor jött érte és nagyon aranyos volt. Az anyukáját csak látásból ismerem. Nem beszélgettünk többet mert Mrs. Jonhson bejött és elkezdte az órát.</span></div><div><span class="Apple-style-span"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span">*</span></div><div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span"><br /></span></div><div style="text-align: left; "><span class="Apple-style-span">- Gyerekek sorakozó! - csapta össze a kezét a tanárnő. Gyorsan megmostam a kezem és követtem a többieket az ebédlőbe. Beálltam Emily mellé a sorba aki mosolyogva köszöntött. Vissza mosolyogtam rá és a szememmel Adam-ot kerestem, akit meg is találtam a sor elején. Integettem neki de nem vett észre. Mikor megláttam az ebédet az összes jó kedvem elszállt. Fintorogva tettem a tálcámra a zöld trutyit amit spenótnak hívnak és leültem az Adam melletti üres helyre. Unottan piszkáltam az előttem lévő ételt és csöndbe hallgattam miről beszélgetnek a többiek. Egyszer csak valaki megcsúszott és a tálcája rajtam kötött ki. Persze, nem lehetett más mint a harmadikos Holly Madison.</span></div><div style="text-align: left; "><span class="Apple-style-span">- Bocsáss meg, de nem láttalak tök mag. Túlságosan is kicsi vagy,hogy észre vegyelek - mondta gúnyosan. Hirtelen a mellettem ülő fiú felállt és az ebédjét a szőke cica baba képébe nyomta. Az ebédlőbe síri csönd következett, majd egyszer csak valaki felkiáltott.</span></div><div style="text-align: left; "><span class="Apple-style-span">- KAJACSATA! - erre mindenki eldobta az előtte lévő ételt és hatalmas felfordulás kezdődött. Repültek a pizzák, spagettik na és persze a habos sütemények. Én is kaptam belőle nem is keveset.</span></div><div style="text-align: left; "><span class="Apple-style-span">- Elég legyen! Adam Cullen és Caitlyn Dwyer azonnal az irodámba! - ordította Mrs. Jonhson. Ijedten néztünk össze a legjobb barátommal. Jaj istenem mibe keveredtem.</span></div><div style="text-align: left; "><span class="Apple-style-span"><br /></span></div><div style="text-align: left; "><b><span class="Apple-style-span">Bella Swan szemszöge </span></b></div><div style="text-align: left; "><span class="Apple-style-span"><br /></span></div></div><div style="text-align: left; font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span class="Apple-style-span">Szörnyen boldog volt amikor megtudtam, hogy én leszek az a szerencsés aki Tyra Banks,<i>Topmodell leszek</i> című műsorába csinál fotósorozatot a modelljelöltekről. Amint elvittem Calry-t a suliba rögtön a stúdióba mentem ahol már az egész stáb indulásra kész volt. Nem sokára megérkeztünk a fotózási helyszínre ahol minden gyönyörű volt. Egy kisebb hegyre vittek minket ahol már mindenki munkára készen állt. Bemutattak a lányoknak akik mind nagyon kedvesen fogadtak. Aztán elkezdődött a fotózás, ahol virágoknak öltöztek. Az idő csak úgy szaladt, hogy én észre se vettem, hogy már két óra is elmúlt. Éppen Julie-val az egyik munkatársammal beszélgettem amikor a telefonom megszólalt. Öntétlenül rosszra kezdtem gondolni amikor megláttam Mrs. Jonhson nevét villogni a képernyőmön.</span></div><div class="im"><div style="text-align: left; font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span class="Apple-style-span">- Tessék itt Bella Swan - szóltam bele és intettem a többieknek, hogy kérek pár perc szünetet.</span></div><div style="text-align: left; font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span class="Apple-style-span">- Jó napot Ms. Swan, Mrs Jonhson vagyok és Caitlyn miatt hívom - mondta a tanárnő, a hangjában egy csöppnyi rosszallással.</span></div><div style="text-align: left; font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span class="Apple-style-span">- Valami történt? - vált érdeklődőbbé a hangom. </span></div><div style="text-align: left; font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span class="Apple-style-span">- Volt egy kisebb incidens az ebédlőbe és szeretnék magával elbeszélgetni. Megtenné, hogy befárad? - kérdezte komolyan. Nem tudtam mi történhette hiszen Carly mindig példa mutató és jó gyerek volt.</span></div><div style="text-align: left; font-weight: normal; border-collapse: collapse; "><span class="Apple-style-span">- Hát persze máris indulok - mondtam és választ nem várva kinyomtam. El nem tudtam képzelni, hogy mi rosszat követett el a húgom. Elköszöntem a többiektől és bepattantam az autómba. Tudtam, hogy én állapotomban nem segít az idegesség, de most még is tövig nyomtam a gázpedált. Ekkor még nem is gondoltam, hogy nem én leszek az egyetlen hozzátartozó akit behívtak külvárosi általános iskolába.</span></div><div style="font-weight: bold; border-collapse: collapse; "><span class="Apple-style-span"><br /></span></div><div style="font-weight: bold; border-collapse: collapse; "><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal; "><div class="im"><div style="font-weight: bold; border-collapse: collapse; ">Alice Cullen szemszöge</div><div style="font-weight: bold; border-collapse: collapse; "><br /></div><div><span style="border-collapse: collapse; ">Unottan rendezgettem a ruháimat miközben arról "álmodoztam" milyen jó lenne most Bellával shoppingolni. Hiányzik a nyafogása mikor már unja a vásárlást, hiányzik a fintora, ha az orra alá dugom a kivágottabbnál kivágottabb ruhákat. Vissza akarom kapni a legjobb barátnőmet. Mérgesen vágtattam ki a szobánkból, és mikor Edward szobája elé értem megjutalmaztam a napi kioktatással. Esmét a konyhába találtam meg, és éppen uzsonnát csinált a legifjabb Cullen számára. Mikor Rose és Em bejelentették, hogy örökbe-fogadják Adamot mindenki egy kicsit boldogabb lett. A szívünkbe még ott maradt Bella hiánya, de igyekszünk nem kimutatni a kicsi előtt. Neki köszönhetően a család is jobban összetart és nem szakadunk szét mint akkoriba. Szerelmem is több időt tölt itthon és Edward is gyakrabban jön ki a szobájából. Nem akarjuk, hogy az unokaöcsém gyászos, szomorú családi körben nőjön fel. </span></div><div><span style="border-collapse: collapse; ">- Szia anyu - köszöntem és egy puszit nyomtam az arcára, majd helyet foglaltam a bárszéken.</span></div><div><span style="border-collapse: collapse; ">- Szia Alice - mosolygott rám halványan és tovább gyúrta a tésztát. Elővettem az egyik divatmagazint és átlapoztam Armani legújabb kollekcióját. Ez trendi, ez már lejárt, ilyenem meg van. Hirtelen megszólalt a telefon, és Esme már indult is volna, hogy felvegye de megállítottam.</span></div><div><span style="border-collapse: collapse; ">- Majd én - emeltem fel a tenyerem. Átmentem a nappalin ahol most senki nem tartózkodott ugyanis Jazz vadászni ment Emmett pedig valahol az erdőben éppen a feleségével nyalják-falják egymást. </span></div><div><span style="border-collapse: collapse; ">- Halló Cullen lakás - szóltam bele a kacslóba.</span></div></div><div><span style="border-collapse: collapse; ">- Jó napot Mrs. Jonhson vagyok Adam osztályfőnöke. Mrs. Cullen otthon van? - tudakolta óvatosan. </span></div><div class="im"><div><span style="border-collapse: collapse; ">- Sajnálom de nem tudom adni. A húga vagyok esetleg segíthetek valamibe?</span></div><div><span style="border-collapse: collapse; ">- Hát szeretném, ha bejönne az iskolába. Szeretnék valamelyik hozzátartozójával elbeszélgetni- mondta és a hangján érződött, hogy történt valami.</span></div><div><span style="border-collapse: collapse; ">- Azonnal indulok. Viszontlátásra - mondtam és lecsaptam. Nem állt szándékomba megzavarni Rose-ékat amikor éppen khm...elvannak ezért úgy döntöttem most ezt az ügyet lerendezem én. Még beszóltam Esmé-nek, hogy elmentem aztán már száguldottam is a kanári sárga Porshe-mal.</span></div></div></span></div></div></blockquote></div>Alexis Diamondhttp://www.blogger.com/profile/01051756505770125301noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-9083573671055838190.post-65635700849983982682010-12-14T06:27:00.000-08:002010-12-14T10:29:45.204-08:001. Új fejlemények<div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Sziasztok!</div><div style="text-align: center;">Na tessék ezt is megéltük :D Nagyon szépen köszönöm a több mint 11 komit és 21 rendszeres olvasót EGY nap alatt!</div><div style="text-align: center;">Már itt elindul a lavina. Ilyenkor szeresetek mert ma kitaláltam valamit ami megfogja változtatni a törit és a rólam alkotott véleményeteket xD </div><div style="text-align: center;">Remélem tetszeni fog és ugye kapok komit *.*</div><div style="text-align: center;">(Látjátok milyen gyors vagyok ha komiztok?)</div><div style="text-align: center;"><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsBxIfOqdi8KIYxa__swRdNAlk575pGapESy2WkcWd8Pjwh6oXjHbgrDXkVn94Au1vSBIGepKygHcEMC0V7ft_NeE9foIW4Ioo2B1iUin_JLqOTbPTpf5p4f3NZC9KSSZSnvjiUL3eEwA/s320/Mackenzie-Foy-5.jpeg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 192px; height: 262px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5550605855156749986" /></div><span class="Apple-style-span"><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse;">Álmodom. Hogy miről? Arról, hogy ez a kibaszott hangos ébresztő óra elhallgasson. Én is elnémíthatnám, de túl lusta vagyok megmozdítani a még a kis ujjamat is.. Pedig muszáj lesz felkelnem, ha nem akarok elkésni az órámról. Alig van két hét az első szemeszterből és nem akarok máris megbukni. Jenny, a fősulis barátnőm - aki nem mellesleg a szomszédom is - sokat segített az első hetekben amikor ide költöztünk. Neki is van egy hét éves kislánya, Emily. Hála égnek Carly és ő remek barátnők így van kire bíznom a húgom ha éppen behívnak dolgozni. Igaz Phil rengeteg pénzt hagyott ránk de nem akarok az a otthon ülő luxus "anyuka" lenni aki állandóan a lábát lógatja. Ezért is vagyok most fényképész. Egyszerűen csodálatos dolog elkapni a legjobb pillanatokat és megörökíteni őket, hogy mindig emlékezzünk rájuk. Általában Carly-t szoktam fotózni, de itt Oxford-ban több lehetőségem akadt. Jenny segítségével nyitottam fotóstúdiót ami a belvárosba fekszik. Amúgy építészetet tanulok. Belső építész szeretnék lenni, ha Isten megengedi. Az elmélkedésemből egy kuncogó hang szakított ki. Tudtam mi fog következni, és, hogy ki lesz a támadóm.</span><div class="im" style="border-collapse: collapse; "><div>- Ágyúgolyó - sikította nevetve édes drága testvérem és rám ugrott. Erre már felébredtem és csikizni kezdtem ahol csak értem. Csilingelő nevetése zene volt füleimnek. Miután már vége volt a kínzásának én következtem. Nem tudom mikor nevettem utoljára de nagyon jól esett ilyen felhőtlenül boldognak lenni.</div><div>- Carly elég, hallod? - fuldokoltam a röhögéstől - Te kis rosszcsont ezt még vissza kapod - mondtam eljátszott fenyegetéssel a hangomba. Erre kipattant az ágyból és futni kezdett a szobája felé. követtem őt, ám a folyosón elkapott a köhögő roham. A torkom kapart és levegőt is alig kaptam. Tudtam mi történik. Rögtön a fürdőszobába mentem és lekaptam a polcról a folyékony szirupot. A sűrű gyógyszer csillapította a torkomba élő állatot, és megint kaptam levegőt. Ez mostanában egyre gyakrabban fordul elő. Már voltam orvosnál is, de a diagnózis még nem érkezett meg. Oldalra kaptam a tekintetem és szembe találtam magam egy aggódó arcocskával.</div><div>- Mami mi a baj? - kérdezte vékony, kislányos hangon. Mivel már csecsemő kora óta én töltöm be az anya egyben a nővér szerepét van amikor anyunak vagy maminak szólít.</div><div>- Semmi, csak egy kicsit megfáztam - hazudtam, és egy halvány mosolyt erőltettem magamra. Ugyanis, biztos voltam benne, hogy ez sokkal komolyabb mint egy szimpla megfázás - Menj öltözz fel én addig csinálok reggelit.</div><div>- Felvehetem az új pólómat amit tegnap vettünk?</div><div>- Persze. De vigyázz rá - mutattam fel a mutató ujjam figyelmeztetés képen. Bólintott egyet és el is tűnt a szemem elől. Felvettem a ibolya lila fürdőköpenyemet és a fejemen lévő szénakazalból hajat varázsoltam. Amint a konyhába értem beáztattam a teám és nekiálltam palacsintát sütni. Éppen a harmadikat emeltem ki a serpenyőből amikor meghallottam a lábak dübörgését a lépcsőn. Aztán a mellettem lévő palacsinták egyszer csak eltűntek.</div><div>- Hé! Csak egyet - kaptam a keze után. Rám emelte a hatalmas szívet megrengető őzike szemeit és én rögtön ellágyultam - Na jó, de csak lassan - kivillantott egy 32 fogas vigyort és már ette is a reggeli finomságot. Vissza fordultam, hogy megcsináljam a saját adagomat is, ám ekkor egy ajtócsapódásra lettem figyelmes.</div><div>- Jó reggelt! - jelent meg az ajtóba mosolyogva Jenny és a kicsi Emily.</div><div>- Szia Mily - köszönt boldogan Carly a barátnőjének. Emily elengedte az anyja karját és oda szaladt Caitlyn-hez.</div><div>- Reggeliztetek már? - kérdeztem miközben megforgattam az egyik palacsintát.</div><div>- Igen köszönjük - mondta Jenny és az órájára nézett - Szerintem induljatok lányok ha nem akartok elkésni - odanyújtottam neki a barna zacskót amibe az ebédjét csomagoltam és nyomtam az arcára egy cuppanós puszit.</div><div>- Sziasztok csajok! - kiáltottam utánuk, de már nem hallották. Jenny-hez fordultam akinek a kezében ott volt a postám.</div><div>- Te egy angyal vagy - mosolyogtam rá hálásan -Teát?</div><div>- Köszönöm kérek - foglalt helyet az étkező asztalnál. Odanyújtottam neki a teát, és én is kortyoltam egyet az enyémből. Hogy én mennyire imádom a Kamillát. Közben a kezembe vettem a leveleimet.</div><div>- Hallottad, hogy új osztálytársuk lesz? - szólalt meg a barátnőm elgondolkozva.</div><div>- Nem. Te esetleg tudsz valamit? - néztem fel a levelekből. Köztudott ugyanis, hogy Jennifer White elég tájékozott a pletykák táján. Ettől eltekintve persze nagyon jószívű és kedves személyiség.</div><div>- Hát azt rebesgetik, hogy a szülők rendkívül különösek. Holtsápadtak és olyan fura a szemük színe. Ellentétbe a gyerekükkel. Ő benne nincs semmi érdekes, azon kívül hogy nagyon aranyos - mondta elhúzott szájjal és tovább kavargatta a teáját. Talán a gyerek szülei...vámpírok? Jaj Bella kezdesz becsavarodni - szidtam le magam gondolatban. Átnéztem még a maradék leveleimet és az utolsón megakadt a szemem. A kórházból jött. Remegő kézzel nyitottam ki a borítékot és olvasni kezdtem a hivatalos okiratot. Egyszóval szembe néztem a sorsommal.</div><div><br /></div><div><b>Rosalie Hale szemszöge</b></div><div><b><br /></b></div><div>- Nyugi kicsim nem lesz semmi baj biztos kedvesen fogadnak majd - guggoltam le a megszeppent fiam mellé. Ma lesz az első napja az iskolába és nagyon izgul.</div><div>- De anyu mi lesz ha nem fognak szeretni? Vagy ha kicsúfolnak? - kérdezte kétségbeesve.</div></div><div style="border-collapse: collapse; ">- Nem fognak higgy nekem. Biztos sok barátod lesz. Hiszen ki ne akarna egy olyan fiúval barátkozni aki az apjától tanulja a favicceket? - tettem fel a keresztkérdést. Néha komolyan elgondolkodok, hogy a férjem és a fiam nem- e vérrokonok. Adam mindenkit megtudd nevettetni, akit csak akar. Ő a kis napfény az életünkbe mióta a süket bátyám elhagyta azt a szerencsétlen ember lányt. Először örömmel fogadtam a hírt, de miután láttam milyen szomorú az egész család már kezdem hiányolni Bellát. Már megbántam, hogy olyan elutasító voltam vele hiszen ő nem tehet semmiről. Sajnos be kell vallanom, hogy ő volt a családunk összetartó kulcsa. Miután elköltöztünk az esős Forksból rá négy hónapra fogadtuk örökbe Adam Cullent. Talán a fiam által egy kicsit összekovácsolódott a család. Carlise-on és Esme-én végre látni lehetett a boldogság árnyalatát és Alice is örült az új jövevénynek. Jasper már sokkal többet van otthon, mivel az érzelmeink is elviselhetőbbek. Edward is hazajött miután megtudta, hogy újabb taggal bővült a Cullen család. Őt kértem meg, hogy legyen a pici keresztapja, amit elfogadott. A tökéletes jelöltet még nem találtam meg a keresztanya szerepére. Várok hátha egyszer minden jóra fordul és a bátyám párjában megtalálom azt akit keresek. Az én nagy mackóm Emmett is csodálatos apukának bizonyult. </div><div class="im" style="border-collapse: collapse; "><div>- Anyu! Hahó hallasz? Anyu - hadonászott a kezével a szemem előtt Adam. Pislogtam egy párat és felébredtem a "kábulatból". </div><div>- Persze. Gyere menjünk - keltem fel és megfogva vékony kezét elkezdtem húzni az osztályterem felé. Illedelmesen bekopogtam mire a tanárnő száját "Szabad" hagyta el.</div><div>- Jó napot kívánok Rosalie Hale vagyok ő itt a fiam Adam - léptem be a terembe. A fiam szégyenlősen a lábszáramba temette az arcát.</div><div>- Szia Adam én Mrs. Jonhson vagy ők itt pedig az osztálytársaid - mutatott körbe az osztályán. Kedves nő volt és nagyon jómódú. Vörös haját egy csattal összefogta és elegáns sötétkék ruhát viselt - Bemutatkoznál nekünk kérlek? - szólt lágy hangon. Felnézett rám, mire én küldtem felé egy biztató mosolyt.</div><div>- Sziasztok a nevem Adam és Kanadából költöztünk ide a szüleimmel, nagyszüleimmel és anyukám meg apukám testvéreivel - mondta megszeppenve. Hát sajnos neki még nem mondhattuk el az igazságot. Úgy egyeztünk meg hogy ha elég érett lesz megosztjuk vele a mi fajtánk létezését.</div><div>- Rendben Adam ennyi elég lesz - mosolygott a tanárnő - Na ki szeretne az új kisfiú mellé ülni? - fordult az osztály felé mire minden fiú feltette a kezét. Csak egy lány volt aki szinte az egekig nyújtózkodott. Hosszú derékig érő barna haja volt és tengerkék szemei. Az illata pedig egyedi, mégis volt benne egy kis ismerős aroma. Gyorsan elhessegettem a Bellával kapcsolatos gondolataim és türelmesen vártam Mrs Jonhson döntését.</div><div>- Akkor Carly kérek csinálj helyet Adam-nak melletted - az összes fiú száját hangos "Oh" hagyta el mikor elengedtem a gyermekem kezét, és ő elindult az új padtársa felé. Ekkor még nem is gondoltam, hogy ez a kislány milyen sokat fog számítani a fiam életébe.</div><div><br /></div></div></span>Alexis Diamondhttp://www.blogger.com/profile/01051756505770125301noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-9083573671055838190.post-72724599999066533242010-12-13T09:33:00.000-08:002010-12-14T05:59:00.050-08:00Prológus<div style="text-align: center;">Sziasztok :)</div><div style="text-align: center;">Megérkezett a prológus. Nem nagy szám de szerintem előszónak megfelel. </div><div style="text-align: center;">Azért ugye kapok hozzá pár komit *.*</div><div style="text-align: center;">Puszy Aly</div><div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSdexdJ60_hBI9uH5CfH1AxaRQpSx7ftOMx6cgUKOIGEBTPNyMuREXPH1g8U6VlIlGu8q2cW8yEX8Vw-jrZU247TyjRE-BGzniLf3o2yc9NEL3GoL0YYTkHeJ67uFDks2aqfe4B5AukUM/s320/rep%25C3%25BCl%25C5%2591.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 236px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5550251901400957010" /></div><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: collapse; "><p class="MsoNormal" style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0.0001pt; margin-left: 0px; line-height: normal; "><span>A repülés olyan, mint az élet. Amikor valami fergeteges dolog történik, veled repülsz, szárnyalsz a fellegek felett. Olykor-olykor a felhők eltakarják a csodás látványt, de van ott valaki melletted, aki támogat. Aztán a felhők szétszélednek és újra boldog vagy. Egy ideig. Mert ha rosszkor vagy rossz helyen a légörvény magába szippant. Egy pillanat alatt történik meg a katasztrófa és zuhanni kezdesz. Olykor-olykor még látod a remény sugarát, de a szíved mélyén tudod, hogy a végzet az ajtódon kopogtat. Hallod mégse tudod elhinni. Zuhansz az örök sötétségbe, mert a napod, ami megvilágította a haszontalan életed elment. Magával vitte az összetört szívedet, és vele együtt a lelkedet is. Mi értelme akkor a világon lennem? Régen még azt mondtam volna, hogy semmi. Nélküle élni? Nevetséges. De amikor telefonon közölték az anyám és a nevelő apám halálhírét, és a húgom életben maradását másképp kezdtem el látni a világot. A felelősség, e csöppnyi gyermek iránt olyan hatalmasra nőtt, hogy azt szavakkal leírni nem lehet. Nővére helyett anyja voltam. Megtanítottam járni, beszélni és biciklizni is. Ott voltam vele a temetésen és fogtam a kezét, amikor először lépett be az óvoda kapuin. Sírtam, amikor az anyák napi ünnepségen nekem adtam a virágot, és amikor a karácsonyfa alatt meghitten bontogatta az ajándékokat. Öröm tölt el, amikor vékony ajkain boldog mosoly játszik, és amikor ő sír én is vele együtt sírok. Olyan mintha egy láthatatlan, ám nagyon erős - talán széttörhetetlen - kötelék lenne köztünk. A légtéri csöndet a hangos bemondón megszólaló kapitány törte meg. A gépen mindenki egyszerre kezdett el mocorogni és pakolászni. Mellettem kuporgó kis tündérke is elkezdett mocorogni. Finoman simogatni kezdtem a vállát.</span></p><p class="MsoNormal" style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0.0001pt; margin-left: 0px; line-height: normal; "><span>- Carly, kicsim megérkeztünk - suttogtam neki lágy hangon. Ekkor végre rám emelte azokat a hatalmas kék szemeit, amit anyutól örökölt. Kicsiny kezével ki simította az arcából a gesztenyebarna haját és egy óriásit ásított.</span><span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0.0001pt; margin-left: 0px; line-height: normal; "><span>- Azért be ne kapj - mondtam kuncogva, mire kivillantotta pici fehér fogait. </span></p><p class="MsoNormal" style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0.0001pt; margin-left: 0px; line-height: normal; "><span>- Nem terveszem. Szerinted lesznek gyerekek ott ahol lakni fogunk? - kérdezte elgondolkozva miközben levettem róla a piros takarót és összehajtva a rózsaszín hátizsákjába tettem.</span></p><p class="MsoNormal" style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0.0001pt; margin-left: 0px; line-height: normal; "><span>- Biztos vagyok benne. Olyan helyre költözünk, ahol a környék hemzseg a gyerekektől - válaszoltam őszintén - Lehet, hogy pár osztálytársad is arra lakik - tettem hozzá bizakodva.</span></p><p class="MsoNormal" style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0.0001pt; margin-left: 0px; line-height: normal; "><span>- De ugye mi mindig együtt maradunk? - tette fel a váratlan kérdést. Abbahagytam a pakolást és ráemeltem a tekintetem.</span></p><p class="MsoNormal" style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0.0001pt; margin-left: 0px; line-height: normal; "><span>- Figyelj rám Carly. Ha törik, ha szakad, mi mindig itt leszünk egymásnak. Semmi és senki nem választhat minket szét értetted?- mondtam neki halál komolyan. Sajnos a kíváncsiságát tőlem örökölte, így nem hagyta annyiba a dolgot.</span></p><p class="MsoNormal" style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0.0001pt; margin-left: 0px; line-height: normal; "><span>- De mi lesz, ha érted el jön a szőke herceged? </span></p><p class="MsoNormal" style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0.0001pt; margin-left: 0px; line-height: normal; "><span>- Tudod járt már nálam a szőke herceg fehér lovon. De be kellett látnom, hogy ebben a mesében nem én vagyok a királylány - mormoltam és a forró könnyek szűrni kezdték a szemem. Szerencsére sikerült őket visszatartanom, és Carly se kérdezgetett tovább. Elkezdtem összerakni a színezőket és ceruzákat majd azt is beraktam a testvérem táskájába. A maci fejét külön kérésre kint hagytam. Feladtam Caitlyn cipőjét a lábára, és én is rendbe szedtem magam. Mire végeztem a repülő már ereszkedni kezdett Oxford felett. Az új otthonunk felett...</span></p></span>Alexis Diamondhttp://www.blogger.com/profile/01051756505770125301noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-9083573671055838190.post-66780784615077059142010-12-13T09:17:00.000-08:002010-12-13T09:30:32.528-08:00TartalomSziasztok!<div><br /></div><div>Én Alicy Cassy Cullen megint belefogtam egy blogba :P Nem bírok magammal...A többi blogomat se fogom elhanyagolni, nyugi. A Felelőséget egy 10-15 fejezetes kis regénynek tervezem. Gyorsan leírom a lényeget aztán belefogok a Prológusba :D</div><div><br /></div><div><i>Amikor a New Moon-ba Edward elhagyja Bellát a lány depresszióba esik. Négy hónappal a történtek után Charlie elküldi Renee-hez a lányát. Bella Phoniexbe megy és ott folytatja tovább az életét. Nem sokára megszületik kis húga Caitlyn Anna Dwyer is. Ám amikor a büszke szülők hazafelé tartanak a kórházból autóbalesetet szenvednek. Egyedül a kicsi Carly éli túl aki a nővére vesz magához. Először Charlie-hoz akar menni, ám az apja állattámadásba életét vesztette. Persze a Swan lány tudja, hogy az apja halálát nem egy állát okozta. Bella már sok mindet elvesztett. Szerelmet,családot... De mégis ő az aki gondját viseli egy szem húgának. Öt évvel a szörnyű katasztrófa után a két árva testvér Oxford-ba költözik szerencsét próbálni. A külvárosba költöznek ahol jóságos szomszédok és sok lehetőség vár rájuk. Amíg Bella megpróbálkozik a város legjobb főiskolájával a kicsi Carly első osztályos lesz. A fél év közepén viszont jön egy új gyereket köszöntenek az osztályba. A kisfiút Adam Cullen-nek hívják....</i></div><div><i><br /></i></div><div>Remélem tetszik :) A Prológus vagy ma vagy holnap érkezik!</div>Alexis Diamondhttp://www.blogger.com/profile/01051756505770125301noreply@blogger.com1